Ókori meteoritikus hatás az Antarktisz felett 430.000 évvel ezelőtt

Nemzetközi űrkutatókból álló kutatócsoport, Dr. Matthias van Ginneken vezetésével, a Kenti Egyetem Fizikai Tudományok Iskolájából új bizonyítékot talált arra, hogy egy alacsony magasságú meteoritos leszállási esemény 430.000 évvel ezelőtt elérte az antarktiszi jégtakarót.

A Walnumfjellet (WN) csúcsán, a Sør Rondane-hegységben, a Kelet-Antarktiszon fekvő Queen Maud Land-ben visszanyert földönkívüli részecskék (kondenzációs gömbök) szokatlan tapintási eseményt jeleznek, ahol a legalább 100 m nagyságú aszteroida nagy sebességgel elérte a felszínt. Az egyetlen aszteroida becsapódása által okozott ilyen típusú robbanást közbensőnek nevezik, mivel nagyobb, mint egy repülés, de kisebb, mint egy becsapódás. A törmelék kondrit ömlesztett anyag, a nyomelemek kémiája és a törmelék magas nikkeltartalma bizonyítja a kinyert részecskék földön kívüli jellegét. Egyedi oxigén izotópos jegyeik azt jelzik, hogy kölcsönhatásba léptek az antarktiszi jégtakaróból származó oxigénnel a becsapódásgátlóban való kialakulásuk során.

Az eredmények sokkal veszélyesebb hatásra utalnak, mint a Tunguska és Cseljabinszk események Oroszországban 1908-ban, illetve 2013-ban. Ez a Science Advances által közzétett kutatás fontos felfedezést mutat a geológiai nyilvántartáshoz, ahol kevés bizonyíték van ilyen eseményekre. Ennek oka elsősorban az ütközési részecskék nehéz azonosítása és jellemzése. A tanulmány kiemeli a közepes méretű aszteroidák veszélyének újraértékelésének fontosságát, mivel valószínű, hogy hasonló érintési események hasonló részecskéket eredményeznek. Egy ilyen esemény nagy területen teljesen pusztító lenne, amely megfelelne a forró sugár és a föld közötti kölcsönhatás területének. Dr. van Ginneken elmondta: „A Föld aszteroidahatás-nyilvántartásának teljesítése érdekében javasoljuk, hogy a jövőbeni tanulmányok összpontosítsanak hasonló események azonosítására különböző célpontokon.”