Lumbális diszkopátia: mi ez?
A diszkopátia az idegrendszer leggyakoribb problémája, és a csigolyaközi lemezek leépülésére utal. A diszkopátia általában ismételt fizikai trauma és a gerincre nehezedő hosszan tartó nyomás eredményeként jelentkezik. A porckorongsérv és a degeneratív csigolyaközi lemezbetegség olyan állapotok, amelyek a diszkopátia kategóriájába tartoznak.
A csigolya egymás fölött elhelyezett lemezek sorozatából áll, amelyeket csigolyaközi porckorong választ el egymástól. Az ágyéki régióban 5 csigolyaközi lemez található. Ha problémák lépnek fel ezen porckorongok szintjén, a beteg lumbális diszkopátiával küzd. A gerinc minden csigolyateste között rostos porc alapú struktúrák találhatók, amelyek támasztást és rugalmasságot biztosítanak a csigolyaközi lemezeknek. Főleg két rétegből állnak: egy puha pépes magból, amely a korong belsejében található, és egy szilárd környező szerkezetből, ami annulus fibrosus néven ismert. E kerek porckorongok normál felépítésének megzavarása porckorongsérvhez vagy a belső nucleus pulposus kiemelkedéséhez vezethet, ami nyomást gyakorolhat a gerincvelőre vagy az ideggyökérre, és kisugárzó fájdalomhoz és gyengeséghez vezethet.
Discopathia előfordulhat a gerinc bármely szegmensében, de leggyakrabban ez az állapot az ágyéki régióban fordul elő. Az ágyéki terület hajlamosabb a diszkopátiára, mivel a gerinc két rögzített szakaszát köti össze: a mellkasi gerincet és a keresztcsonti területet. Az öregedés a csigolyaközi lemezek táplálkozásában és hidratáltságában bekövetkező változásokkal jár, ami romlásukhoz és ennek következtében fájdalomhoz vezet. A probléma kialakulásához hozzájáruló egyéb tényezők közé tartozik az elhízás, a korlátozott fizikai aktivitás, a sok órás munkahelyi ülő helyzet, valamint a gerinc lumbosacralis szakaszának túlterhelése.