Korán feküdni, vagy későn kelni a jobb?

Kétféle ember létezik. Az egyik, aki már korán reggel fent kukorékol, és alig várja, hogy elkezdődjön a nap, a másik pedig legszívesebben csak akkor feküdne le, amikor már hallja a madarak csicsergését hajnalban.

De valójában melyik a szerencsésebb? Aki korán fekszik és korán is kel, vagy aki éjszakába nyúlóan fent van, és sokáig alszik? Nos, a helyzet az, hogy ez nem is igazán döntés kérdése, sokkal inkább beállítottságé. Igaz, hogy a nők körében inkább a korán kelés jellemző, de mindkét nemben találhatunk szép számmal éjszakai baglyokat is. Persze a későn kelők is rá tudják venni magukat a korai ébresztőre – amennyiben szükséges -, de igazán komfortosnak sosem fogják érezni ezt a bioritmust. Ugyanakkor mindkét életmódnak megvannak a maguk előnyei és hátrányai, így a lényeg igazándiból az, hogy a magunk javára fordítsuk alvási szokásainkat.

A korán kelés – korán fekvés – ritmusa a szokványos mindennapi élettel sokkal könnyebben összeegyeztethető. Ezt különösebben magyarázni sem kell, hisz gondoljunk csak egy átlagos, szokványos munkahelyre, a legtöbb ilyennél nem feltétlen nézik jó szemmel azt, ha az alkalmazott délben kel fel. Ezzel szemben a kreatív munkát végzők többsége esküszik – és nem véletlenül – az esti időszakra, hisz ilyenkor már minden elcsendesedik, a családtagok is jó eséllyel alszanak és a munkatársak hívásai sem zavarnak bele a tennivalókba. Ilyenkor teljesen bele lehet merülni a ténykedésbe és sokkal eredményesebben lehet dolgozni, hisz nem oszlik a figyelem. Cserébe viszont az ilyen beállítottságú emberek egy átlagos munkahelyen kevésbé eredményesek, hisz a délelőttök, kora délutánok nem az ő terepük. Ugyanígy igaz ez fordítva is, a lényeg tehát, hogy amennyiben lehetőségünk van rá, akkor olyan foglalkozást válasszunk, amely összhangban van az alvási szokásainkkal, így pedig könnyedén kihozhatjuk magunkból a maximumot.