Így kezeljük a kamaszok viselkedését!

Minden szülő életében eljön előbb-utóbb az a pont, amikor úgy érzi, hogy elfogyott a türelme és már semmi sem segít. Legtöbbször ez egybeesik gyermeke kamaszkorba lépésével, ilyenkor ugyanis úgy tűnik, mintha egy csapásra megváltozna az addig kedves és jól kezelhető csemete.

Nos, nem véletlenül tűnik így, a kamaszkor ugyanis nem csak fizikailag és hormonálisan hoz óriási fordulatokat, de ennek hatására lelkiekben is igazi pálfordulásnak lehetünk a szemtanúi, amit bizony még a legtürelmesebb szülőknek is igen nehéz elviselni néhanapján. A dolog pikantériája, hogy ha a fejünk tetejére állunk, ezen az időszakon akkor sem tudunk változtatni, ez ugyanis a felnőtté válás egyik utolsó, ámde nagy lépése. Ezen át kell esni, és ez alól gyermekünk sem kivétel, éppúgy, ahogy mi sem voltunk azok. Tekintve azonban, hogy itt hosszú évekről van szó, muszáj valami olyan megoldást találni, amivel menet közben nem megyünk egymás agyára. De mit tehetünk, amivel valamennyire stabilizálhatjuk a feszült otthoni légkört?

Nos, a kulcs az empátiában rejlik. Sok szülő ekkora már ugyan elfelejti, de bizony ők is voltak kamaszok és jó eséllyel pontosan ugyanolyan kiállhatatlanok voltak, mint most a gyermekei. Ha még élénken élnének az emlékek, akkor tisztában lennének vele, hogy bár a gyakorlat egész mást mutat, valójában ebben semmi szándékosság nincs, a gyerkőc nem azért viselkedik úgy, hogy a felmenőit bosszantsa, csak olyan változásokon megy keresztül, amiket képtelen kezelni. Ez az időszak ugyanis tipikusan a függetlenedésé, ezekben az években keresi a fiatal a helyét a világban és ez az útkeresés bizony azzal jár, hogy közben egy kicsit eltaszítja a körülötte élőket, közben pedig hibát hibára halmoz, hisz fogalma sincs, hogy pontosan mit kellene tennie. Sok szülő erre karakán útmutatással reagál, ám ez az esetek nagy részében nem a legjobb taktika, ugyanis elutasítást szül. Ehelyett érdemes a háttérbe vonulni és csendben támogatást nyújtani, lévén a legfontosabb, hogy a gyerek mindvégig azt érezze, hogy számíthat a szüleire, bármi is történjen.