Ezért jó, ha naplót írsz!

Akik a hetvenes-nyolcvanas években születtek, szinte kivétel nélkül írtak naplót gyermek, vagy tinédzserkorban. Akkoriban ez volt a kifejezés és a történések feldolgozásának egyik legegyszerűbb formája.

Mára már sokkal ritkább, hogy valaki rendszeresen papírra vesse a gondolatait, ami javarészt a változó világunknak köszönhető. Hisz a naplóírás egy időigényes feladat, tekintve, hogy akkor van igazán értelme, ha rendszeresen végezzük, ami legalább heti 3-4 alkalmat jelent. Ám a mai rohanó világban sokaknak nincs arra ideje, hogy ilyen gyakorisággal feláldozzanak 1-2 órát az életükből egy elavult – vagy inkább annak tűnő – szokás kedvéért. Akik szeretnék megörökíteni a velük történteket, azok inkább blogot vezetnek, ám a kettő közel sem ugyanaz, hisz a napló csak és kizárólag saját magunknak íródik, illetve egész más hatást ér el egy kézzel írt könyv, mint egy billentyűzeten bepötyögött bejegyzés.

Talán épp ezért is meglepő, de a naplóírásnak számtalan pozitív hatása van a lelkiállapotunkra és a fejlődésünkre. Ugyanis segít feldolgozni a velünk megtörtént események – legyenek azok pozitívak, vagy épp ellenkezőleg, traumatikusak – gyakorlatilag épp úgy, mintha egy barátunknak, vagy egy terapeutának jól kibeszélnénk magunkat. Akik sokat szoronganak, vagy stresszes életet élnek, azoknál is pozitív változás figyelhető meg rendszeres írás mellett, hisz ilyenkor sokkal könnyebben látunk az okok mögé, ezzel pedig fejleszti az önismeretet. Fontos, hogy soha ne írjunk kényszerből – még akkor sem, ha valami rossz történt, nyugodtan kerüljük a témát -, csak azt vessük papírra, amit valóban szeretnénk. A hangsúly inkább a rendszerességen van, váljon a naplóírás megszokássá, a mindennapi életünk részévé. Ilyenkor tartsunk szigorúan énidőt, vonuljunk el, teremtsük meg a megfelelő körülményeket a nyugodt íráshoz és gondolkodáshoz. Írás közben koncentráljunk és próbáljunk minél mélyebbre ásni a gondolatainkban és az érzelmeinkben. Ez nagyon sokat segít abban, hogy többet tudjunk meg önmagunkról, és arról, hogy merre tartunk, vagy merre szeretnénk tartani az életben.