Biztonságosak a ruhaszárító lapok?

Az 1960-as években Conrad Gaiser látta felesége frusztrációját amiatt, hogy vissza kellett térnie az apartmankomplexum mosókonyhájába, hogy öblítőt adjon a mosógép öblítési ciklusához. Miután évekig dolgozott a szappan- és mosószeriparban, úgy döntött, hogy egy darab pamut flanel öblítőszerrel leönti, hogy a szárítógépben lévő nedves ruhadarabhoz hozzáadhassa. 1969-re szabadalmat szerzett, és eladta az ötletet a Procter & Gamble-nek, és 1975-ben országosan piacra dobták a szárítólapokat.

Azóta a fogyasztók a szárítólapokat a ruhaszárítás során használják, mert csökkentik a szöszöket, a ráncokat és a statikus tapadást. Minden vezető mosodai termékeket gyártó cég több milliárd kényelmesen használható szárítólapot értékesített. De az elmúlt években néhányan aggodalmukat fejezték ki a szárítólapok készítéséhez használt egyes összetevők hatása miatt. A nagy mosodai termékeket gyártó cégek által gyártott szárítólapok többsége nem szőtt poliészter alaplappal rendelkezik, amely lágyítószerrel van bevonva. A lágyítószer hosszú hidrofób (vízálló) láncai zsírsavakból, alkohol-etoxilátokból vagy zsíralkoholokból készülhetnek. A legtöbb lap illatanyagot is tartalmaz. Mivel egyre több fogyasztó aggódik a potenciálisan veszélyes vegyi anyagok és az illékony szerves vegyületek (VOC)1 kibocsátása miatt, a környezetbarát cégek olyan szárítólapokat vezettek be, amelyek más összetevőlistát használnak.

A lapokat gyakran biológiailag lebomló papírpép (rayon) alapra nyomtatják, és nem kőolajalapú, hanem növényi vegyszerekkel és illatanyagokkal vannak bevonva. Mindkét típusú szárítólap olyan vegyi anyagokat tartalmaz, amelyeket az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) általánosan biztonságosnak (GRAS) minősített. Mivel a szárítólapokat nem fogyasztják, a szárítólapok általános biztonsági szintjét a fogyasztói termékek biztonsága ellenőrzi.