A legfontosabb tudnivalók elsősegély nyújtás esetén

Tinédzserként, amikor izgatottan várjuk, hogy végre a kezünkben tarthassuk a jogosítványunkat, akkor az elsősegély vizsga nem más, mint egy púp a hátunkon, egy kötelező plusz kör, amit teljesítenünk kell valahogy a cél érdekében.

Éppen ezért aztán nem is vesszük túlságosan komolyan a felkészülést és már azzal elégedettek vagyunk, ha a kis lapocskát megkapjuk a számonkérés végén. Aztán ahogy telnek az évek, úgy az éppenséggel megtanult információk is szép lassan kikopnak és már a legfontosabb alapokra sem emlékszünk. Ám a baj sajnos mindig a legváratlanabb pillanatokban érkezik, és bár sosem gondolunk rá, bizony velünk is megtörténhet, hogy szemtanúi leszünk egy balesetnek, sőt, az is benne van a pakliban, hogy mi leszünk az egyetlenek, akik a helyszínen tartózkodnak, így rajtunk áll, vagy bukik, hogy mi történik a bajba jutottakkal. Éppen ezért is nagyon fontos, hogy időről-időre felfrissítsük a tanultakat – vagy annak hiányában pótoljuk ezeket az információkat -, hisz a megfelelő reakció ilyen helyzetekben életet menthet.

Amennyiben balesetet észlelünk, higgadtan és haladéktalanul kezdjük meg az elsősegélynyújtást. Ügyeljünk arra, hogy másokat – és magunkat – ne sodorjuk veszélybe közben, így – amennyiben közlekedési baleset történt – állítsuk le az autónkat, vegyük fel a láthatósági mellényt, tegyük ki az elakadásjelző háromszöget, majd körültekintően közelítsük meg a balesetet szenvedett érintetteket. Közben hívjuk a segélyhívót – a 112-es számon – és tárgyilagosan adjunk meg minden szükséges információt. Nézzük meg, hogy az érintettek maguknál vannak-e. Amennyiben nincsenek, ellenőrizzük, hogy van-e légzésük. Ha nincs, nézzük meg, hogy elzárja-e valami a légutakat, majd haladéktalanul kezdjük meg az újraélesztést (befújás és szívmasszázs), miközben vonalban maradunk a diszpécserrel és az ő utasításai alapján járunk el. Amennyiben erős vérzést tapasztalunk, állítsuk el. Ha a közvetlen életveszélyt elhárítottuk – vagy az alapból nem is volt -, akkor előzzük meg, hogy az érintettek sokkot kapjanak. Takarjuk be, és nyugtassuk meg, illetve ha a helyzet engedi, polcoljuk fel a lábát, majd várjuk meg a szakszerű segítség megérkezését. Bármilyen kétségünk is merül fel menet közben, ne felejtsük el, hogy a diszpécser azért van vonalban, hogy segítsen, illetve bármi jobb annál, mintha semmit sem tennénk.