A jég olvadása miatti sarkvidéki metánfelszabadulás valószínűleg megismétlődik

A Jeges-tenger hideg, sötét mélysége alatt hatalmas metántartalékok ülnek. Ezek a raktárak kényes egyensúlyban nyugszanak, stabilak, mint szilárd anyag, és az úgynevezett metán-hidrátok nagyon meghatározott nyomáson és hőmérsékleten vannak. Ha ez az egyensúly megbillen, a metán felszabadulhat a vízbe, és végül a légkörbe juthat.

Gáznemű formájában a metán az egyik leghatékonyabb üvegházhatású gáz, amely körülbelül 30-szor hatékonyabban melegíti fel a Földet, mint a szén-dioxid. A légköri metán lehetséges forrásainak megértése kritikus fontosságú a jövőbeni éghajlatváltozás pontos előrejelzéséhez. A Jeges-tengeren ma jégtakarók gyakorolnak nyomást az alattuk lévő földre. Ez a nyomás a tengerfenékig terjed, szabályozva a tengerfenék üledékeinek bizonytalan stabilitását. De mi történik, ha a jégtakarók megolvadnak? A mai napon megjelent új kutatás azt jelzi, hogy a tenger-jég olvadásának utolsó két globális periódusában a nyomás csökkenése metán felszabadulást okozott az eltemetett tartalékokból. Eredményeik azt mutatják, hogy amint az északi-sarkvidéki jég megolvad, mint például a grönlandi jégtakaró, hasonló metánfelszabadulás valószínű és be kell vonni az éghajlati modellekbe.

Pierre-Antoine Dessandier, a Norvég Sarkvidéki Egyetem posztdoktori tudósa és társszerzői két, körülbelül 20 ezer évvel ezelőtti időszakra terjed ki. Mivel az Eemianban kevesebb volt a jég, és melegebb volt, ez inkább hasonlít ahhoz, amit az Északi-sark ma tapasztal, és jó analógként szolgál a jövőbeni éghajlatváltozáshoz. „A legrégebbi felvett epizód (Eemian) nagyon fontos, mert az Északi-sarkvidéken erős interglaciálitás volt, nagyon hasonló éghajlati jellemzőkkel, mint napjainkban” – mondta Dessandier. „Az eemi interglacial ötlete az, hogy összehasonlítsuk ezt azzal, ami a jövőben történhet. A tengerfenék metánkibocsátását fontos figyelembe venni a jövőbeni éghajlat térbeli becsléseinek modellezésében.”