Leginkább az idősebb és fiatalabb generációk szülői között jelent súrlódási pontot annak az eldöntése, hogy kézbe lehet-e szoktatni a pici babát vagy sem. De szép számmal találni fiatalabb anyukákat is, akik ölre tudnának menni ebben a kérdésben is. De vajon mi az igazság?
A gyermeket váró pároknál az egyik nagyon fontos kérdés az, hogy milyen nevet válasszanak születendő gyereküknek. Minden korszaknak megvannak a maga divatos nevei, de vannak olyan szülők is akik szeretik különleges nevekkel ellátni utódaikat. Cikkünkben divatos neveket fogunk felsorakoztatni, amelyek talán megkönnyítik a választást.
Ha szeretnénk, hogy gyermekünk gazdag szókinccsel és határtalan képzelőerővel legyen megáldva, akkor bizony érdemes minél hamarabb a könyvek irányába terelni őket. Nem kell feltétlenül megvárnunk, amíg elég idősek lesznek az olvasáshoz, sőt, a legjobb amit tehetünk az, ha csemetéinknek már egészen pici koruktól fogva meséket olvasunk fel.
Fiatal anyukák bizonyára tapasztalták már, mennyire frusztráló tud lenni az örökös, szüntelen gyermeksírás. Persze, hogy a kicsi anyuci és apuci szeme-fénye, de amikor a szülők az éjszaka folyamán azon veszekednek, hogy ki menjek ki a babához megnézni, hogy miért sírdogál, nos, ilyenkor az ember hajlamos igencsak kétségbeesni.
A csecsemőkori fejlődés nagyrészt ugyanabban az ütemben zajlik le a kicsiknél, ám ezt követően egyéni fejlettségtől és a környezettől függően érkeznek el a gyermekek az egyes mérföldkövekhez, melyek befolyásolják személyiségük alakulását és szocializálódásukat.
Sokszor halljuk manapság azokat a gondolatokat, hogy minden a pénzről szól, a legfontosabb a gazdagság, a karrier, és a befolyásos barátok. A nők és férfiak egy csoportja harminc-negyven éves korukig hallani sem akar családról, gyerekekről.
Lehet, hogy szülőként úgy érzed, hogy jól kommunikálsz a gyerekkel és ez lehet, hogy pont így is van, de ha gyakran veszekedtek, ha érzed, hogy valami nincs rendbe, akkor először is nézz magadba és csak aztán hibáztasd a gyereket. Most eláruljuk, hogy melyek azok a kommunikációs hibák, melyet a legtöbben elkövetnek a gyerekkel szemben.
Manapság a tanárok jelentős többsége bizony azt tapasztalja, hogy a gyerekek reggeli nélkül mennek el az iskolába, sőt sok diák nem eszi meg az ebédet a menzán sem. Vannak olyan gyerekek is, akiknél pedig éppen az iskolai étkezés jelenti az egyetlen lehetőséget a rendszerességre, avagy a rendszeres étkezésre, így nem szabadna azt kihagyni.