Ruszwurm, a cukrászda
Az utolsó, még működő és magyar cukrászcsalád tulajdonában levő, a boldog békeidőkből származó cukrászda. 1827-ben Schwabl Ferenc cukrász alapította, hogy olyan édességeket készítsen az embereknek, melyek örömöt okoznak kiváló minőségükkel és finomságukkal. Az alapító három év múlva meghalt, de a cukrászda megszakítás nélkül működött, s különös módon mindig női ágon öröklődött.
A cukrászda 1884-ben az akkori tulajdonos Ruswurm Vilmostól kapta a nevét.
A II. világháború a tulajdonosok munkájának eredményét is romba döntötte, újra kellett kezdeni az üzlet felvirágoztatását. Néhány év múlva a cukrászda ismét méltóvá vált régi hírnevéhez.
Ez is azt mutatja, hogy a nagy hagyományú intézmények képesek újra feltámadni, s szerencsére ez érvényes a Ruswurm cukrászdára is, hiszen sokunknak, talán már nagymamáinknak is kedvelt cukrászdája volt.
1994-ben a „Szamos Marcipán” márka névadójának utódai vásárolták meg a cukrászdát, s jelenleg is ők üzemeltetik.
Az üzlet alapelvét egyetlen mondattal lehetne kifejezni:
„Sem a belső, sem a hangulat nem változott”
A régi Buda regényes világába vezérel el minket a cukrászda. A cukrászda berendezései a „biedermeier hangulatot” sugározzák, azét a korét, amelyben az édességek élvezete a legjellemzőbb örömök közé tartozott. Egy szobrász álmodta meg a máig is fennmaradt berendezéseket, melyeket azóta védetté nyilvánítottak. A cukrászda üvegszekrényeiben aranyozott asztaldíszek, apró művészi figurák láthatóak, mindegyikük egy-egy művészi remekmű.
A hangulathoz hozzátartozik a tisztaságot jelképező fehér szín is. A jellegzetes fehér kötény és fehér sapka.
A cukrászda süteménykülönlegességeit egy kalkulációs könyv tartalmazza. Ilyen többek között a Linzer, és a Ruszwurm krémes is. A linzersütemény 1848-ban Linzer Rudolf főhadnagyról kapta a nevét. A cukrászda akkori tulajdonosa tisztelete és barátsága jeléül nevezte el róla a süteményt.