Rókák tenyésztése háziasítás céljából Szibériában

Néhány évvel ezelőtt egy kalandvágyó ember kitalálta, hogy rókák tenyésztésével fog foglalkozni, és megpróbálja elérni azt, amit hajdan a farkassokkal sikerült. Háziasítja őket. Mindezt Szibéria hideg vidékein.

130 rókát tenyészett ki, volt köztük az átlagos vörös róka, de világos ezüstróka is. Az állatok meglepő módon nem úgy viselkedtek, mint a kézhez szoktatott vadállatok, hanem úgy, mint a tényleges házi kedvencek. Várták, igényelték az emberi jelenlétet. A símogatást nem csupán eltűrték, de kimondottan élvezték, valamint a mozgásuk, viselkedésük ugyanolyanná vált, mint a háziállatoké. Játékosak, mondhatni cicásak lettek, jól érezték magukat ölben és jól reagáltak a dícséretre. A róka is képes megérteni az emberi beszédből annyit, mint a kutya.

A rókák háziasításaának folyamata abból állt, hogy az újabb és újabb generációk viselkedését kutatva mindig azokat az egyedeket választották ki további tenyésztésre, melyek a legkezesebbnek bizonyultak. A szelídség, az értelem tovább öröklődve egyre háziasabb rókákat eredményezett. Néhány róka annyira házias lett, hogy a jobb kutyákhoz hasonlóan póráz nélkül sem szökött el és nevének hallatán odarohant az emberhez. A háziasítással megfigyelhető volt némi evolúciós fejlődés is. A háziassá vált rókák általában kisebb testűek lettek, fülük jobban lelógott, némelyikük bundája foltos lett, farkuk rövidebb. Arra nem sikerült rájönni, mi idézi elő ezeket a változásokat. A megfigyelések azonban egyértelműen alátámasztják a tényt, melyszerint a fejlődés, az életmód változása mindenképpen hoz magával fizikai változásokat is. Az evolúció kutatásának szempontjából ezek a megfigyelések fontos adatoknak számítanak.