Nem vagy jóban a testvéreddel? Nem vagy egyedül!

A testvéri kapcsolat semmihez sem hasonlítható, hisz jóval több, mint egy barát – tekintve, hogy a szülők után a legerősebb családi kötelék fűz össze -, ám sok esetben igen hullámzó. Fiatalabb korban állandó része a rivalizálás, és ebben pont az a nagyszerű és pótolhatatlan, hogy úgy tanít meg a konfliktuskezelésre, hogy közben meg is erősíti a köteléket.

A veszekedések – nem ritkán még a verekedések – is állandó velejárói a testvéri kapcsolatnak ilyenkor, ám felnőttkorra ez jórészt megváltozik. Ekkora tanuljuk meg ugyanis igazán értékelni azt, hogy van egy ember, akire mindig számíthatunk és történjék bármi, ő mindig ott lesz mellettünk, hiszen a testvérünk. Ideális esetben ez a görbéje a testvéri kapcsolatoknak, ám ahogy oly sok más téren az életben, sajnos itt sem mindig ez a helyzet. Amikor pedig egy végérvényesen – vagy legalábbis annak tűnő módon – megromlik ez a kötelék, akkor hajlamosak vagyunk nem a megfelelő módon, más esetektől eltérően abszolút nem objektíven tekinteni a kialakult helyzetre.

Ez elsősorban oda eredeztethető vissza, hogy a család szentségét jóval fontosabbnak gondoljuk, mint a száraz tényeket. Emiatt aztán legyen bármilyen mérgező is a kapcsolat a testvérünkkel, hajlamosak vagyunk akkor is erőltetni a kommunikációt, amikor már rég nem kellene. A másik, ami ilyen szituációkban gyakran előjön az az, hogy még úgy is magunkat hibáztatjuk a kialakult állapotért, hogy tárgyilagosan gondolkozva tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy a másik – személyisége – az oka annak, hogy kötelék ennyire meggyengült. Ráadásul nagyon sokan kötelezőnek tekintik, hogy jóban legyenek a testvérükkel, ha másért nem is, hát azért biztosan, hogy a szülők lelki világa ne sérüljön. Valójában azonban van egy határ, amit átlépve igenis el kell engedni ezt, és el kell fogadni, hogy olyan embernek nincs helye az életünkben, aki csak rombol, de sosem épít. Még akkor sem, ha ez az ember történetesen a testvérünk. Ilyenkor persze szégyelljük magunkat, pedig ha alaposan körbenézünk a környezetünkben, akkor rádöbbenünk, hogy egyáltalán nem vagyunk egyedül ezzel a problémával, és sokkal több embert érint, mint azt gondolnánk.