Milyen pórázt használjunk?

Kezdő kutyásként rengeteg kétség van bennünk, hiszen amilyen egyszerűnek tűnik az élet egy felnőtt ebbel, annyira nehéz az első pár hónap egy kölyökkel. Meg kell tanítani arra, hogy mit rághat és mi az, amit nem szabad tönkre tennie, emellett pedig a napi rutin, a szobatisztaság és az ugatás kérdése is komoly kihívások elé állíthat minket.

Elöljáróban talán azt hihetnénk, hogy a séták során lesz a legegyszerűbb dolgunk, hiszen az csak az önfeledtségről szól. Ez a későbbiekben lehet, hogy valóban így lesz, ám eleinte meg kell tanítanunk arra a kutyát, hogy kövesse az utasításainkat, ez pedig sokkal komolyabb dilemmát jelent, mint ahogy arra számítanánk. Az oktatás heteiben pedig kardinális befolyással bír, milyen póráz mellett tesszük le a voksunkat. Kétségtelen, hogy az automata modell tűnik a legkényelmesebbnek, hiszen ezzel az eb arra – és olyan messzire – mehet, ahogy csak kedve tartja, ám ez csupán látszatmegoldás. Ettől ugyanis az eb nem fogja megtanulni, hogy folyamatosan figyelnie kell ránk.

Természetesen ez nem feltétlen katasztrófa, főképp, ha kistestű állatról van szó. Azonban egy vizsla méretű kutyánál már igencsak kellemetlen szituációkat eredményezhet, ha nincs a kezünkben az irányítás, különösképp városban sétáltatva, nagyobb tömegben. Ezért aztán ha jót akarunk magunknak, akkor egy fix hosszúságú póráz mellett tesszük le a voksunkat. Ezekből több típus is elérhető, így biztosan megtaláljuk azt, ami az igényeinkhez a leginkább passzol. A csatos megoldások az elterjedtebbek, ám nem feltétlenül a legkényelmesebbek. Érdemes beszerezni inkább egy úgynevezett retriever pórázt. Ez egy félig fojtó felépítésű eszköz, amivel anélkül tudunk hatásosan nevelni, hogy azzal bármiféle kellemetlenséget okoznánk a kutyának, ráadásul egyetlen mozdulattal felhelyezhető és levehető.