Mikor vigyük a gyereket állatsimogatóba?

Szülőként mindnyájan azt szeretnénk, hogy gyermekünk bátor és talpraesett legyen. Sokszor azonban bele sem gondolunk, hogy ebbe beletartozik az állatok szeretete, és a gyermek hozzájuk fűződő viszonya is.

Ez ugyanis gyökeres változáson ment át az elmúlt 30-50 évben. Míg a huszadik század végéig hazánkban sokkal kisebb volt a városiasodás, addig az azóta eltelt időben ez az arány elbillent. Annak következtében pedig, hogy ma már a gyermekek zöme betondzsungelben nevelkedik, a legtöbbjük nem is igazán találkozik állatokkal, maximum állatkertben, ám a klasszikus értelemben vett háztáji állatgondozás és gazdálkodás akár teljes mértékben kimaradhat az életükből. Ezt a piaci rést ma már sok helyen ki is használják, és kimondottan ilyen célzattal alapítottak számtalan állatsimogatót, illetve olyan látogatható tanyákat, ahol a gyerkőcök testközelből találkozhatnak pónikkal, mókusokkal, emukkal, kecskével és még számtalan egyéb faj egyedeivel.

Felesleges is lenne vitatni, ez nem csak remek – üzleti – ötlet, de óriási haszna is van, hisz a gyerekeknek hatalmas élmény az, hogy egy kicsit közelebb kerülhetnek a gyökereikhez és a természethez, illetve nagyon sok mindenre meg is tanítja őket az állatok szeretete és tisztelete. Ám ha nem jól időzítünk, akkor bizony rosszul is elsülhet a dolog, és ha úgy távozunk, hogy a látogatás félelemmel és ijedtséggel volt átitatva, akkor épp ellenkező hatást érünk el, mint amit kellene. Hogy ezt elkerüljük, ahhoz nagyon fontos, hogy őszintén mérlegeljük, hogy a gyermekünk készen áll-e egy ilyen kalandra. Egy persze egyénenként változó, van, aki már 3-4 évesen bátor és örömmel eteti kézből a kissé arcátlan szamarat, ám olyanok is akadnak szép számmal, akiknél bőven az iskoláskor elérése után érdemes csak kísérletezni ilyenekkel. A lényeg, hogy ne vegyük félvállról a kérdést, és legyünk őszinték – elsősorban magunkkal -. Ha tudjuk, hogy félősebb a kicsi, akkor inkább várjunk, hisz a cél az, hogy minden szempontból pozitív legyen az élmény, és a gyermek majd úgy tekintsen az egészre, mint a pillanatra, amikor kialakult az állatok iránti szeretete.