Miből tudhatod, hogy valaki igaz barátod-e?
Az ember a családját nem, de a barátait nagyon is megválogathatja. Régi mondás ez, de nagyon is igaz, hisz ahogy telnek az évek, úgy lesz egyre fontosabb, hogy olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akikre mindig lehet számítani, a körülményektől függetlenül.
Ennek persze megvan az ára, többnyire az, hogy míg az embert tinikorában barátok tucatjai veszik körbe, addig a harmincas évek közepére – főképp az első gyermek megszületése utáni időszakra – már kiderül, hogy ki is az, aki feltétel nélkül mellettünk áll, és bizony az eredmény gyakran lelombozó. Nem ritka az sem, hogy a haverok nagy része lemorzsolódik, s végül alig egy maréknyi marad. Ám amilyen szomorúan hangzik ez elsőre, annyira nem szabad miatta búslakodni, hisz hatalmas igazság van abban az elméletben, miszerint inkább legyen kevés barátunk, de azok a kapcsolatok legyenek mélyek és feltétel nélküliek. Ezzel együtt azonban a legtöbben azért szeretnek barátkozni felnőttként is – noha ez közel sem olyan egyszerű, mint fiatalon -, ám az időhiány nem teszi könnyűvé, hogy kiszűrjük, kik azok, akik valóban közel kerülhetnek hozzánk, és kik azok, akiket már az első pillanattól kezdve jobb lett volna elkerülni.
Szerencsére ezt eldönteni egyáltalán nem olyan nehéz, mindössze pár logikus kérdést kell feltennünk magunknak és őszintén válaszolni rájuk, abból ugyanis kiderül, hogy az adott kapcsolat építő jellegű, vagy épp ellenkezőleg. A legfontosabb, hogy az adott barátság feltétel nélküli-e. Azért van a társaságunkban valaki, mert velünk szeret lenni, vagy azért, mert valamilyen előnyre, vagy haszonra számít? Ha nemet mondunk egy kérésére, akkor megsértődik, eltűnik egy időre? Amennyiben igen, akkor az egy vészjósló jel, és alaposan értékeljük át a vele való további kapcsolattartást. Ugyanez igaz akkor is, ha a másik megpróbál irányítani minket. Csak akkor tart velünk, ha minden úgy történik, ahogy azt ő akarja? Vagy közösen döntötök? Ha ez utóbbi az igaz, akkor minden rendben van, ám ha az előbbi, akkor szinte biztos, hogy csak az idődet fecsérled. Végül, de nem utolsósorban mindig tedd fel magadnak a kérdést: őszinte lehetsz a másik társaságában? Magadat adhatod, színjátékok nélkül? Vagy fel kell húznod egy álarcot, valahányszor találkoztok? Mert ha igen, akkor erre a barátra semmi szükséged nincs.