Kutyus, amely inkább nyuszi
A termetéhez képet igen nagy fülekkel és tömzsi orral rendelkezik. Elsőre talán nem is tudjuk eldönteni, hogy szép vagy csúnya, de az biztos, hogy nagyon aranyos. A Francia buldog, napjainkban egyre jobban elterjed és napról-napra egyre közkedveltebb kutyafajtának számít.
Megjelenésük egészen a 19. századig vezethető vissza, mikor a csipkeverők települtek át Angliából Normandiába. Ekkor ők magukkal vitték a buldogjaikat is. A szigeten való tartózkodásuk által a fajta szaporulata hanyatlani kezdet. Ebben az időben a fajta közeli rokona a Párizs környékén egyre közkedveltebb lett. Ezt a fajtát terrierekkel és griffonokkal kezdték keresztezni, ebből született meg a mai típus. Amely temperamentumában és küllemében is nagyon eltér a buldogoktól. Hivatalosan mindaddig nem ismerték el a fajt, még Edward brit király nem vásárolt magának egy kis kedvencet. A francia buldogra főként a kedves, gyengéd, intelligens, hízelkedő viselkedés jellemző. Nagyon ragaszkodó a gazdájához, ám kizárólag kedvtelésből tartják. Házőrzésre, vagy jelzőkutyának nem alkalmas.
A környezeti hatásokkal szemben igen érzékeny, de igényesnek nem nevezhető. Szelíd, barátságos és nagyon szereti a gyerekeket és, ha foglalkoznak vele. Szeret sétálni, de nem nevezhető kimondottan virgonc fajtának. A testarányai miatt elég problémásnak nevezhető. Nagyon érzékeny a melegre, sok példány alvás és légzésproblémákkal szenved, jellemző rájuk a horkolás. A keskeny medencéje miatt, ennél a fajnál a természetes szülés igen ritka, sokszor orvosi beavatkozásra van szükség. A szőrét könnyű ápolni, de a szem és az orr redőjét tisztán kell tartani. Kifejezetten ajánlott idősebb emberek társának. A leggyakoribb színek, melyben előfordulnak az a bézs, fekete, fehér és a csíkos.