Hány barátra van szükség a boldogsághoz?
Akiknek gyerekkorában nem adatott meg a szerető otthoni légkör, azok különösképpen átérzik a mára már klasszikussá vált mondást, miszerint a családunkat ugyan nem, de a barátainkat megválogathatjuk.
Nem ritka ugyanis, hogy ilyen élethelyzetben az embernek a barátai lesznek a valódi családja, és sokkal több támogatást kap ezektől a személyektől – mind érzelmileg, mind akár anyagilag -, mint a saját, vérszerinti rokonaitól. Ez persze egy rendkívül szomorú – ám sajnos korántsem ritka – jelenség, és persze lehet, és kell is rajta búslakodni néha, de a saját érdekünkben ilyenkor adaptálódni kell, és megkeresni azt a közeget, ahol úgy fogadnak el, és szeretnek minket, ahogy vagyunk. Persze ez korántsem jelenti azt, hogy akit szerető és odaadó családdal ajándékozott meg a sors, annak egyáltalán nincs szüksége barátokra, hisz a megfelelő szocializálódáshoz elengedhetetlen az ilyen kapcsolatok megléte – és hát legyünk őszinték, barátok nélkül mit sem érne az élet -.
Ám sokkal érdekesebb kérdés, hogy valójában hány barátra is van szükségünk. Óriási különbség van ugyanis a barát és a haver – vagy jó ismerős – között, az előbbi ugyanis egy sokkal mélyebb, intimebb kapcsolat, amelyben bármilyen titkot, problémát megosztunk a másikkal, és kiemelt prioritással kezeljük az érintkezést. Azaz – bár ez kissé zord megfogalmazás – egy barát fenntartása bizony idő- és energiaigényes feladat. Emiatt aztán 3-5 ilyen kapcsolatnál többet nem is nagyon lehet menedzselni úgy, hogy az tényleg minőségi legyen, de a szakemberek tapasztalatai és kutatásai alapján nincs is szükségünk ennél több igaz barátra. Az azonban nagyon fontos, hogy mindig ügyeljünk a kölcsönösségre, és ne csak akkor forduljunk ezekhez az emberekhez, amikor nekünk vannak problémáink, hanem mi is nyújtsunk megfelelő támaszt minden alkalommal, amikor szükséges. A hosszú barátság ugyanis egy ritka ajándék, emiatt aztán érdemes nagyon megbecsülni és kellőképp ápolni.