Féltékenység a zöld szemű szörnyeteg

Ugyan ki ne találta volna szembe magát élete egy bizonyos szakaszában azzal a bizonyos zöldszemű szörnyeteggel? Persze, gyakran halljuk mindenhonnan, hogy a féltékenység a legkevésbé sem hasznos, taszító tulajdonság, amellyel többet ártunk a kapcsolatunknak, mint gondolnánk.

Ez persze mind igaz, de azért lássuk be, ha igazán szeretünk valakit és korábban már volt rossz tapasztalatunk, esetleg megcsaltak minket, akkor bizony igencsak nehezünkre fog esni, megbízni bárkiben is. A megcsalás talán a legnagyobb vétek, amit egy párkapcsolatban lévő ember elkövethet a kedvesével szemben, ez a bizalom elárulásának olyan fokozata, amelyre semmilyen elfogadható magyarázat nem létezik. Ha valaki ezt átélte már egyszer, vagy netalán többször is, azt nem hibáztathatjuk, ha ezek után sokkal óvatosabb és gyanakvóbb lesz az új kapcsolataiban, hiszen már az is csoda, hogy egyáltalán bele mer vágni egy új szerelembe.

Már az ókori tragédiákban, de később a középkorban is gyakori témája volt a féltékenység az irodalomnak. Shakespeare is igen jól ismerhette az érzést, Othello, a velencei mór című drámájában ugyanis nagyon érzékletesen ábrázolja az alaptalanul féltékeny férj lelki tusáját, amely a darab végkifejletében az asszony meggyilkolásába torkollik. Sajnos a valóságban sem számít annyira ritkának, hogy valaki féltékenységében, hirtelen felindulásból elveszi a másik életét, de azért szerencsére az aránylag egészséges lelkületű emberek nem jutnak el idáig. Sokan például kitűnően tudják palástolni az érzéseiket és sokáig talán úgy is tűnhet, hogy bármit is teszünk, az illetőt egyszerűen képtelenség féltékennyé tenni.

A valóság azonban az, hogy féltékenynek lenni nem a legfelemelőbb érzés és ha igazán őszinték akarunk lenni magunkkal, akkor el kell ismernünk, hogy van ebben valami megalázó is mindkét fél számára. Ha mi magunk vagyunk féltékenyek, akkor nem szívesen ismerjük be, hiszen ezzel egyrészt azt is be kell vallanunk, hogy milyen sokat jelent számunkra a kedvesünk, valamint a féltékeny emberek gyakran szenvednek önértékelési zavarban és féltékenységük oka éppen az, hogy nem érzik magukat elég jónak, okosnak, szépnek vagy gazdagnak, úgy érzik, hogy ők nem elég szerethetőek és ezért el fogják őket hagyni valaki más miatt.

Létezik azonban egy úgynevezett egészséges féltékenység is, amely nem vezet bűntettekhez, vagy erőszakos viselkedéshez. Bármennyire is vagyunk magabiztosak vagy akármennyire is bízunk a párunkban, az természetes, ha nem szívesen nézzük végig, amint mások próbálnak a mi babérjainkra törni. A túlzott féltékenység kétségtelenül előbb vagy utóbb a kapcsolat halálához vezet, azonban ha egyáltalán nem foglalkozunk vele, hogy a kedvesünk kivel mit csinál, párunk egy idő után hajlamos lehet azt gondolni, hogy már nem is érzünk iránta semmit.