Egy tanulmány megmutatja, hogy mely észak-amerikai emlősök élnek a legsikeresebben az emberek mellett

Az UC Santa Cruz tudósai által vezetett kutatócsoport 3212 kameracsapda adatait elemezte, hogy megmutassa, az emberi zavarok hogyan tudják elmozdítani az emlősök közösségét Észak-Amerikában.

A Global Change Biology folyóiratban megjelent új tanulmány a csapat korábbi munkájára épít, amely megfigyelte, hogy a Santa Cruz-hegység vadvilága hogyan reagál az emberi zavarokra. A helyi megfigyelések például azt mutatták, hogy az olyan fajok, mint a pumák kevésbé aktívak azokon a területeken, ahol ember van jelen, míg az őzek és a patkányok merészebbé és aktívabbá válnak. De nehéz általánosítani az ilyen megállapításokat nagyobb földrajzi területeken, mert az emberek és a vadak közötti kölcsönhatások gyakran regionális szinten egyedülállóak. Tehát annak érdekében, hogy az egész kontinensen átfogó képet kapjanak arról, hogy mely emlősfajok vannak a legjobban felszerelve az emberek mellett való életre, a csapat egyesítette a helyi kameracsapda adatait az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó kutatóinak adataival. Ez lehetővé tette számukra 24 faj nyomon követését 61 régiónként eltérő kameracsapdaprojektben, hogy megnézzék, mely nagyobb trendek jelentek meg.

„Hosszú ideje érdekelt bennünket, hogy az emberi zavar hogyan befolyásolja az élővilágot, és érdekesnek tartottuk, hogy a vadon élő állatok általában hogyan reagálnak a hasonló antropogén nyomásokra Észak-Amerikában” – mondta Chris Wilmers, a környezettudományok professzora és a Santa Cruz Puma Project igazgatója, aki a lap vezető szerzője Justin Suraci vezető szerző mellett. A csoportot különösen érdekelte annak megértése, hogy az emlősök miként reagálnak az emberi rendellenességek különböző típusaira, és hogy ezek a válaszok összefüggenek-e a faj jellemzőivel, például a testmérettel, az étrenddel és a fiatalkorúak számával.