Egy igazán különleges sivatagi növény

Hazánkban is hódít a szinte hamvaiból feltámadni látszó szobanövény, a jerikó rózsája. Arról van szó, hogy a növény összeszáradt kis gömbje víz hatására szétnyílik és kizöldül.

A jerikó rózsája  a korpafűfélékhez tartozik, a csipkeharaszt nemzetség egyik tagja. Chihuahuan sivatagban őshonos, ez a terület az Egysült Államok és Mexikó közti határvidéken található. 1833-ban írták le először, leírói  William Jackson Hooker és Robert Kaye Greville voltak, tudományos nevét is ekkor, tőlük kapta meg. A növény jericó rózsája elnevezése Sirach könyve ( Kr. e. 200 körül) nyomán keletkezhetett, ebben olvasható a következő: „Úgy növök fel, mint a pálma Engeddiben és a rózsák Jerikóban.” Egy 400 körül élt keresztény múmia kezében, a Nílus jobb partján található Antonie temetővárosban egy ilyen száraz növénygumót találtak. Erről a növényről Ibnel Beitar (1197–1248), híres középkori arab utazó és orvos tesz említést, írásában keff Mariam, azaz Mária keze elnevezéssel él. Ezen kívül számos más elnevezése van, általában valamiféle harapófogónak, ökölnek vagy kéznek titulálják. Az első európai írásos említése az 1400-as évekből származik, Benedetto Rinio kéziratos füveskönyvéből, ahol rosa sanctae Mariae néven olvasható.

A növény jellegzetessége, hogy a száraz, élettelennek tűnő csomócskát vízbe téve hamar fel lehet éleszteni álmából. Már 10-20 perc elteltével ágait gyönyörűen kinyitja. Nem szabad azonban sokáig vízben tárolni, mert megpenészesedik, nagyon szereti a napfényt. A jerikó rózsája egy kisméretű, egynyári keresztesvirágú fű. A földön szétterülő szárakat ereszt, apró, lapát alakú leveleket növeszt, melyek közül az alsók ép szélűek, a felsők fogazottak. Virágai pirosas színűek, gyümölcse kétmagvas táskagyümölcs.