Az öngyújtó története

Számos olyan eszköz van, ami minden háztartásban megtalálható és gyakran használjuk. Ilyen például az öngyújtó is, amelynek története a 19. század elejére nyúlik vissza. Az öngyújtó nem más, mint egy kis méretű eszköz, amely a láng létrehozására alkalmas…

Az első öngyújtó Johann Wolfgang Döbereiner, német kémikus nevéhez köthető, aki 1823-ban készítette el a világ első öngyújtóját. A napóleoni háborúk alatt tönkretették a rokonai textilfestő és fehérítő üzemét, ahol dolgozott és ezzel elvesztette mindenét. Kémiai publikációkat készített és 1810-ben meghívták a Jánai Egyetemre. Egyetemi évei alatt kiválóan teljesített és 1823 júliusában platinakomplexekből nagy felületű porított platinát állított elő, amely fölé levegő jelenlétében hidrogéngázt vezetett. Később a platinaszivacstól 4 centiméterre lévő fúvókából engedett a fém felé hidrogént, amely közben a levegővel keveredett. Az látta, hogy a platina elkezd vörösen izzani, majd fehéren ls begyújtja a hidrogént.

Már tudta, hogy ezt érdemes tovább fejleszteni és hasznosítani a felfedezést. Egy öngyújtó készüléket szerkesztett és néhány évvel később már nagyon sokan használták és Döbereiner lámpának hívták. Ezek nagyon szépen díszített eszközök voltak, azonban nagy volt a méretük és a robbanás veszélye is fenn állt. Az 1900-as évek elején már kisebb lett a méretük és a tűzköves öngyújtó ekkor lett igazán népszerű és elkezdődött a modern öngyújtók korszaka. Elég kicsi volt ahhoz, hogy elférjen egy szebben és már az előállítása sem volt nagyon költséges. Az első világháború alatt ugyan háttérbe szorult az öngyújtók gyártása, de utána ismét fellendült. 1932-ben George G. Blaisdel azt mondta, hogy létre kell hozni egy olyan öngyújtót, ami megbízható, könnyen használható és esztétikus is és megszerezte a Cyklon nevű osztrák szélálló öngyújtó gyártási jogait és saját elképzelései szerint átalakította, majd Zippo néven szabadalmaztatta.