Az éti csiga

Az éti csiga növények hajtásaival táplálkozik. Fején két pár tapogató található. A rövidebbek a szaglásra és tapogatásra szolgálnak, a hosszabbak pedig a látásra. Közlekedése során a talpmirigyein keresztül, nyálkás váladékot bocsájt ki és annak segítségével tud haladni.

Ősszel beássa magát az avarba, házát mésztetővel zárja le. Körülbelül fél évet tölt így, majd tavasszal, mikor már enyhébb az idő, akkor ébred fel. A csigának 16%-os a fehérje és 80% a víztartalma. Alacsony, mindössze 1%-os zsírtartalmával a legegészségesebb húsfélének számít. Megtalálható benne az A- és B-vitamin. Húsa ínyencségnek számít, és rendkívül egészséges is. Könnyen emészthető, fűszerezéssel remek ízeket tudunk belőle varázsolni. A csigahúsnak nyálkahártya-regeneráló hatása van, mellyel gyógyíthatjuk a gyomorfekélyt és egyes légzőszervi betegségeket. Mivel védett állat, ezért csak bizonyos időszakokban engedélyezett a gyűjtése (április elejétől, június közepéig). A nedves réteken, ártereken, árnyas kertekben, erdőszélek aljnövényzetében él. Egy kiló csiga összegyűjtéséhez, körülbelül 60 darabra van szükség.

Ha főzni szeretnénk, először hat napig éheztetnünk kell, úgy hogy földdel ne érintkezzen. Az első két nap vízsugárral mossuk meg, majd a további napokban, hagyjuk száradni és tisztulni. A hat nap leteltével, forró vízbe kell tenni és 3-4 percet főzni. Ezután tudjuk csak kiszedni a házából. Távolítsuk el róla a hátsó fekete, zsigeri részeket. A már előkészített csigákat 20 percre sós vízbe áztatjuk, majd alaposan lemossuk. A főzése lassú, több órát is igénybe vehet. Húsa a csirkéhez hasonlítható. A főzővizébe rakott fűszerekkel tudjuk megadni a kellemes ízét. Használhatunk a csiga készítése során bort, fokhagymát, vöröshagymát, sárgarépát, babérlevelet, és természetesen sót, borsot, valamint petrezselyemzöldet. A házát gyakran használják fel a csigahús visszatöltésére, amit a sütőben készre sütnek.