Az első szerelem

Az első heves szívdobogás, izzadó tenyér, piruló arc, csillogó tekintet – ugyan ki ne emlékezne élete első szerelmére? Nem az első párunkról van szó, hiszen ezek a lángolások sajnos nem mindig teljesednek be, hiszen, ifjúság-bolondság. Van aki túlságosan félszeg volt, míg mások hatalmas önbizalommal vetették magukat az udvarlásba, majd hatalmasat koppantak.

Bizonyára vannak azért sikertörténetek is, azonban, ahogyan azt már Máté Péter is megénekelte: „Az első szerelem olyan mint egy álmodás / Az első szerelem, legfeljebb egy kézfogás”. Ámulva bámuljunk szerelmünk tárgyát, őt, a különleges, a csodálatos lényt, aki olyan más, mint a többi és akit olyan magasra emelünk a képzeletünk színpadán, hogy mellette jelentéktelennek és szürkének érezzük magunkat. A mosolyra, ami egykor egy-időben hozott minket zavarba és tett boldoggá bizony a retinánkra ég, vagy legalábbis az emlékeink között azért a legtöbben igencsak féltve őrizzük ezeket a szívünknek olyan kedves múltbéli pillanatokat. Az első nagy románc csak nagyon ritkán végződik happy enddel, ha viszonzatlan marad, akkor hosszú évekig dédelgetjük magunkban az idealizált álomképeket, ha viszont megadatik, hogy együtt lehessünk az imádott személlyel, nos akkor bizony az első szakítás elviselhetetlennek tűnő villámcsapásként ér minket. Sokan nosztalgiával emlékeznek vissza az első nagy Ő-nek hitt személyre, még akkor is, ha épp valaki mással élnek párkapcsolatban, sőt, ilyenkor talán még-gyakoribb ez a jelenség. Ha az ember boldogtalan az éppen aktuális kedvesével, akkor hajlamos folyamatosan hasonlítgatni a párját az első ideáljához ahelyett, hogy szembenézne a kapcsolat valódi problémáival.

Persze azért megvan annak is az előnye, ha nem dobjuk el a régi szép emlékeket, pszichológusok szerint ugyanis, az első szerelem mindenki életében fontos momentum, hiszen ekkor egy olyasfajta rajongást, intenzív érzelmi kavalkádot és egyfajta naiv nyitottságot tapasztalunk, amelyet, ha életben tudunk tartani magunkban az évek múltával és a csalódások gyarapodásával, az bizony sokat segíthet, akár szinglik vagyunk, akár kapcsolatban élünk. De ki tudja, talán soha senki nem felejti el igazán az első igazinak vélt „kis őt”, hiszen – hogy ismét csak visszatérjek a legendás énekes közismert dalához – „Az első szerelem mégis szebb a többinél / Az első szerelem mindhalálig elkísér.”