Amit tudni érdemes a vízilovakról
Amikor azt mondjuk, hogy víziló, általában a nílusi vízilóra gondolunk. Minden bizonnyal ennek az állatnak a képe ugrik be először, amikor meghalljuk a szót. Elnevezése pedig onnan ered, hogy a Nílusban volt őshonos, azonban sajnos mára már ebben a folyóban egyáltalán nem található meg. A főként vízben élő faj ma már inkább Délkelet-Afrikában, Mozambikban, Zambiában, Tanzániában és Malawiban találhatóak meg.
A korábbi élőhelyéről teljesen kiszorult víziló talán mindenkit a sertésre emlékeztet leginkább hatalmas tömegével, gömbölyded formáival, testéhez képest kicsi lábaival. Korábban valóban ezzel az állattal is hozták rokonságba, azonban mára már kiderült, hogy több köze van inkább a bálnákhoz, mintsem a legtöbb ember által oly előszeretettel fogyasztott disznóhoz. Mégsem okoz ez a váltás talán akkora meglepetést, hiszen a víziló szinte minden idejét a vízben tölti, és csak táplálkozás céljából megy ki a szárazföldre. Olyannyira ragaszkodik a vízhez, hogy a 225-240 napig tartó vemhesség után itt is hozzák világra újszülöttjeiket, akiket itt is szoptatnak. Sőt, vízbe merülve alszanak is a vízilovak, ahonnan mintegy önkéntelen reflexként bukkannak felszínre 3-5 perceként, hogy levegőhöz jussanak. A fennmaradó időben orruk reteszként zárja el a nyílást, hogy a víz ne kerülhessen be.
Sokszor hallani, hogy a víziló egy veszélyes állat az emberre nézve, amit nem is esik nehezünkre elhinni hatalmas, már szinte agyarszerű fogait elnézve. És az a tény sem segít, hogy hatalmas méretei és kicsi lábai ellenére gyorsabban fut, mint mi. Azonban addig, amíg nem vágjuk el a vízhez vezető útját, és nem érzik veszélyeztetve a kicsinyeiket, nincs miért aggódnunk. Létezik azonban a törpevíziló is, melynek a felfedezése sokkal későbbre nyúlik vissza, mint nílusi társáé. Ő jóval kisebb is, és nagy különbség, hogy nem tartózkodik annyit a vízben sem. Ideje körülbelül egyformán oszlik szét a szárazföld és a víz között. Sierra Leona, Elefántcsontpart és Libéria területén honos. Méreteit leszámítva, azonban nagyban hasonlít a nílusi vízilóhoz. Sajnos mindkét faj egyedeiből egyre kevesebb van, így nem tudni, hogy meddig csodálkozhatunk még rájuk, a természet hatalmas növényevő teremtményeire.