A szárnyas repülőruha története

Az ember nem az égre termett, így a repülés kikísérletezése és biztonságossá tétele sok áldozatot követelt. Nincs ez másként az úgynevezett szárnyas repülőruhával sem, amely biztonságosnak aligha mondható és minden bizonnyal soha nem is lesz annak nevezhető.

A szárnyas repülőruha feltalálója egy francia ejtőernyős, Léo Valentin volt, aki megszállottan kísérletezett egy különleges vászonanyaggal, ami a kezeit és a lábait kötötte össze, így egyfajta denevérszárnyat imitálva. Noha a kezdeti lépésekhez viszonyítva sikerült előrelépést elérnie a szárnyas repülőruha fejlesztésében, sajnos 1956-ban elhunyt.

A műfaj új úttörője Patrick de Gayardon lett, aki a honfitársa által megjelölt úton rengeteget tett a gyakorlatban is alkalmazható repülőruha megalkotásáért. Az ilyen jellegű szenvedély továbbra sem vált biztonságossá, amit az is mutat, hogy Gayardon egy tesztugrás során az életét vesztette 1998-ban.

Patrick de Gayardon munkássága azonban nem veszett kárba és nem maradt követők nélkül. Már a halálát követő évben a finn Jari Kusoma, a horvát Robert Pecnik és a szlovén Stane Kranc nekilátott a francia ruha tökéletesítésének. Ennek eredményeként megszületett az első kereskedelmi forgalomba hozható szárnyas repülőruha. A termék a Birdman nevet kapta, ami ma is ismerősen csenghet sokak fülének.

A szárnyas repülőruha sajátossága, hogy a csökkentett függőleges zuhanási sebességet a többszörösére képes növeli a vízszintes pályán. Ez azt jelenti, hogy a nagyjából 50 km/h sebességgel történő függőleges zuhanást akár 200 hm/h-ás siklás követheti. Hozzávetőlegesen ezt a sebességet meghajtás nélkül csupán szabadesésben tudjuk elérni. A szárnyas repülőruha aligha lesz a ruhatárunk része, de biztosan egyre többet hallhatunk majd róla az extrém sport világának híreiből.