A Sirató gerle madárfajról

A sirató gerle az egyik leggyakoribb háztáji madár az Egyesült Államokban, és a Columbidae madárcsalád tagja más galambokkal együtt. Míg ezek a madarak Észak-Amerikában védett őshonos fajok, sok állam lehetővé teszi a sirató gerlék vadmadarakként történő szabályozott vadászatát.

Ezeket a gerléket hosszú, kúpos farkuk, lágyszürke tollazatuk és a szárnyakon lévő foltok alapján könnyen felismerik. A madarászoknak többet kell tudniuk ezeknek a madaraknak a különféle vonásairól, hogy biztosak legyenek abban, hogy a sirató gerléket elkülönítsék a többi hasonlónak tűnő galambtól. A hímek és a nők hasonlóak a bézs-szürke tollazattal, amely a szárnyakon és a farokon kissé sötétebb, halványabb fehéresszürke farkú takaróval rendelkezik. Szürke vagy halvány rózsaszín mosás látható a fején, a nyakán és a mellkasán, jó megvilágítás mellett, az érett madaraknak fekete az arcuk, amelyet a testtartás és a szög függvényében nehéz meglátni. A szárnyakon kiemelkednek a kerek fekete foltok. A farok nagyon hosszú és hegyes, a külső toll fehér színű. A hímeknek irizáló nyakfoltja van, és mindkét nemének halvány kék-szürke szemgyűrűje van. A farka fekete, és a csúcsa kissé lefelé görbül, lábak pedig vörösek.

A fiatalkorúak hasonlítanak a felnőttekhez, de gyakran pikkelyes megjelenésűek, mert a tolluk vékony fehéres szélű. A fiatal madarak is halványabb arcot mutatnak, lábuk pedig nem olyan élénk színű. A sirató gerle a nevét alacsony, gyászos hívásáról kapta, bár más hívások tartalmaznak alacsony, gyors kiáltásokat, amikor bajba kerülnek, és gyors, magas sípoló hangot, amikor a madarak repülnek. Ezeket a madarakat gyakran tévesen „reggeli galamboknak” nevezik, de a nap folyamán hívogatnak, nemcsak a reggeli órákban. A sirató gerlék egész évben gyakori madarak az Egyesült Államokban és Kanada déli részén.