A prűd Egyesült Államok

A köztudatban valahogy az Amerikai Egyesült Államok úgy él, mint a felvilágosodás, a nyitottság és a dekadencia földje, a hely, ahol bármi megtörténhet és bármilyen deviáns viselkedés elfogadhatónak minősül. Ez az elképzelés még napjainkban sem állja meg teljesen a helyét, azonban jó néhány évtizeddel ezelőtt még-kevésbé lehetett volna ezt elmondani Amerikáról.

Az első nagy, sokakat megbotránkoztató változást a két világháború közötti jazz-korszak váltotta ki. A nők Coco Chanel divatját követve elkezdtek úgynevezett „koktélruhákat” hordani, amelyek térdig, vagy kicsivel térd-felettig értek, népszerű lett a kis fekete ruha, amely minden alkalomra tökéletes választásnak minősült, valamint a hölgyek is elkezdtek nadrágot hordani az idősebb korosztály nagy megrökönyödésére. Az elsőt világháború utáni féktelen életöröm, a soha véget nem érő táncmulatságok, a szemérmetlennek tartott táncmozdulatok, az érzékeket felpezsdítő zene, valamint a némafilmek gyönyörű filmszínésznői, akik valósággal a bujaság megtestesítői voltak – a végzet asszonyai, akik miatt a férfiak a filmek végén mind a vesztükbe rohantak – együtt egy teljesen új korszakot, egy moráljaiban sokkal lazább államot eredményeztek. Mindez persze nemcsak az öregek szemében volt szálka, hiszen az egyház is gyakran és fennhangon ellenezte az erkölcsök ilyen mértékű leromlását, éppen ezért ez a fajta szabadosság Amerikában nem volt különösebben hosszú életű. 1930-ban életbe lépett az igencsak szigorú Hays-kód, amely hosszú időre véget vetett a sokat sejtető filmjeleneteknek. A hollywood-i alkotásokban ettől a pillanattól kezdve semmilyen szexuális utalásnak nem volt helye.

Tegyük hozzá, hogy az akkoriban nagy port kavaró némafilmek manapság semmilyen vehemens reakciót nem váltanának ki a nézőkből, ugyanis jó ízléssel kivitelezett alkotásokról volt szó, az egyház azonban még a csókjelenetek hosszúságát is cenzúrázta, valamint nemhogy a meztelenség, de még a kombinét bemutatása is tilos volt a filmvásznon. Az ötvenes-hatvanas években már egyre többször kijátszották a bigott törvényeket, 1968-ban pedig végérvényesen eltörölték Will Hays filmgyártásra vonatkozó diktatórikus elveit.