A pop-art-ról röviden, tájékoztatás jellegűen

Az évtizedek, évszázadok során rengeteg művészeti irányzatnak lehettek tanúi. Vannak köztük olyanok, amelyek hosszabb és vannak, amelyek rövidebb ideig tartottak.

A pop-art egy olyan képzőművészeti irányzat, amely az 1950-es években született Angliában és az 1960-as évektől kezdve terjedt el Amerikából, de részben a szürrealizmusban és a dadaizmusban gyökerezik. Maga a szó a popular, vagyis népszerű szó rövidítéséből keletkezett. Vannak olyan vélekedések, értelmezések, amelyek szerint az absztrakt expresszionizmus túl szorítóvá váló uralma váltotta ki az Amerikai Egyesült Államokban az akkori fiatal képzőművészek generációja a pop art művészetét választotta. Egyik fontos név, aki az irányzat egyik úttörője volt, Robert Rauschenberg amerikai művész, aki a következőképpen fogalmazta meg a pop-art lényegét: “Nem karom, hogy a kép olyan legyen, amilyen nincs, Szerintem a kép valódibb, ha a valós világ részeiből készül.” Egy olyan művészeti irányzatról van szó, amelynek anyagai a popkultúra termékeiből merítenek. Ezek olyan anyagok, amelyeknek a mindennapi életben is fontos szerepük van és gyakran találkozhatunk velük, mint például utcai plakátok, képregények, zászlók, hirdetések, jelszavak stb.

A pop-art technikája igen széles, van, hogy valóságos tárgyakat vesz át anélkül, hogy változtatna rajta és van, hogy újra előállítja a pontos másukat, általában az eredeti rendeltetésüktől eltérő helyen konstrukcióban alkalmazza őket, vagy szobrászi, illetve festői kompozícióba helyezi. A pop-art művészei olykor különféle, egy síkra ragasztott anyagok, mint például plakátok letépéséből alakítanak ki egy kompozíciót. Az irányzat leghíresebb képviselője Andy Warhol, aki a hatvanas-hetvenes évek popkulturális elemeit használta fel, a politikai személyeket és a filmsztárokat vagy híres márkákat beleértve.