A polisztirol hulladék mindenütt jelen van

Az Egyesült Államok Energiaügyi Minisztériumának Ames laboratóriumának tudósai és partnerei a Clemson Egyetemen felfedeztek egy zöld, alacsony energiaigényű eljárást a polisztirol lebontására, egy olyan műanyagra, amelyet széles körben használnak hab csomagolóanyagokban, eldobható élelmiszer-tartályokban, evőeszközökben és sok másban.

A polisztirol egy sokkal nagyobb globális műanyaghulladék-probléma része. Évente százmillió metrikus tonna polimert állítanak elő, amelyek nagy részét felhasználás után eldobják. Az ipari polimerek kémiai stabilitása és tartóssága miatt a műanyag hulladék nem könnyen bomlik a hulladéklerakókban, és gyakran elégetik, ami szén-dioxidot és más veszélyes gázokat termel. A növekvő polimer hulladék megállítása és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében a műanyagokat újrahasznosítani kell vagy új hozzáadott értékű termékekké kell átalakítani. Jelenleg a műanyagok döntő többségének újrahasznosítása gazdaságilag nem megvalósítható; válogatásuk és szétválasztásuk idő- és munkaigényes, míg a kémiai feldolgozás és újragyártás jelentős energiafelhasználást és mérgező oldószereket igényel. Az újrafeldolgozott polimerek gyakran rosszabb teljesítményt mutatnak, mint a frissen gyártott „semmiből készült” anyagok.

Az Ames Laboratórium egy tudóscsoportja golyós őrléssel végzett feldolgozást alkalmazott kereskedelmi polisztirol dekonstrukciójához egyetlen lépésben, szobahőmérsékleten, környezeti légkörben, káros oldószerek hiányában. A gömbmarás egy olyan technika, amely anyagokat egy fém golyóscsapágyas marófiolába helyezzük, majd addig keverjük, amíg a kívánt kémiai reakció meg nem történik. Mechanokémiának hívják ezt a kísérleti megközelítést, amely számos alkalmazást kínál az új anyagok szintézisében, és vonzó tulajdonságokkal rendelkezik a műanyagok újrahasznosításában.