A macska és az ember kapcsolata

Az ember és macska közötti kapcsolat hasonlít egy anya-gyermek kapcsolatra, melyben a macska is pótanyának tekinti az embert. Ez következtethető abból, hogy a macskák között is meg van a hierarchikus kapcsolat, így az emberben a macska a rangidős vezér állatot tiszteli. Ez a feltételezés abból a megfigyelésből vezethető le, hogy a macskák szeretnek az emberhez dörgölőzni, ugyanúgy, ahogy a macskák közötti hierarchikus rendszerben, ahol szintén jelen van, hogy a hierarchiában lejjebb lévő állatok kedvezményezik a dörgölőzést.

[adsense_id=”1″]

A macska az ember felé a ragaszkodását nyíltan kimutatja, anélkül hogy elutasításától kellene tartania még akkor is, ha „öntörvényű” saját akarattal rendelkező. A macskának az emberrel való kapcsolata azt jelenti, hogy az ember elegendő táplálékot biztosít számára, amiért még csak meg sem kell erőltetnie magát. A macska rendkívüli alkalmazkodó képességgel rendelkezik, miközben megtartja „szabad akaratát”, ezért számára az ember a pártfogója, aki minden igényét kielégíti.

Ezért úgy tűnik, hogy az ember-macska kapcsolatban csak mi emberek nyújtunk valamit a macskának, de ez ebben a formában így nem igaz. A macska az embert saját családja tagjaként kezeli, pótanyaként fogadja el. Egyébként a macska a maga módján szintén “törődik” az emberrel úgy, hogy tetteivel, viselkedésével élettani és érzelmi szempontból jutalmazza. Kutatók megfigyelték, hogy ha az ember egy macskát simogat, csökken a vérnyomása. Ebből azt a hipotézist állították fel, hogy ilyenkor az ember testében ugyanaz az élettani változás játszódik le, mint gyerekkorunkban az anyánk és köztünk létrejött fizikai kontaktus során.

A macskatartás során úgy tűnik, mint ha a macska lenne az, aki különös gondoskodásra szorul, mégis megfigyelve a mindennapi viselkedését, ha enyhe formában is, de domináns ebben a kapcsolatban, hiszen mindent megtesz, hogy rákényszerítse akaratát a gazdájára, akár evésről vagy játékról van szó. Be kell vallani, ez sikerül is neki.