A macaron története

Nagyon kevés az olyan ember a világon, aki nem szereti az édességeket, süteményeket és nem is eszi őket. Számtalan különféle típusú édesség, sütemény közül válogathatunk manapság és néha jó meg néha rossz is tud lenni. A süteményeknek mindig megvan a maga történetük, amely sokszor érdekes és meglepő.

A macaron nem más, mint egy tojásfehérjéből, porcukorból, kristálycukorból, mandulalisztből vagy őrölt mandulából, és ételízesítőből készült édes sütemény. Általában lekvár, vajas krém, vagy különféle ízesítésük töltelékek tartják össze a sütemény két korongját. Amikor megjelent a sütemény, akkor természetesen még nem volt meg ez a kifinomult, egyszerű de elegáns formája. A macaron egy francia édesség, de eredetileg Olaszországban találták fel, Velence környékén a 14-15. században. A velencei kolostorok már a nyolcadik század óta állítottak elő ilyen fajta finomságokat. Franciaországba a reneszánsz idején ismerték meg, amikor Catherine de Medici olasz cukrász, feleségül ment II Henrik francia királyhoz. Hírneve mégis 1792-től kezdett nőni, amikor kér Karmelita apáca menedékjogot kért, majd macaronokat kezdtek sütni és árulni, hogy ki tudják fizetni az ellátásukat.

A 16. században a legtöbb olasz szakácskönyv, nagy hasonlóságot vélt felfedezni a mandulás keksz és a macaron között, mégis a legkorábban ismert receptet csak a 17. század elején jegyezték le, a francia változat alapján. Akkoriban még két módszer volt az előállításához, a francia és az olasz módszer. A kettő közti különbség a habcsók készítése, vagy az olasz vagy a francia habcsók kombinálható egy kis mandulával. Ezt a kis falatnyi édességet ma már a világ minden táján ismerik és előszeretettel fogyasztják, sikere talán az érdekességében és a kifinomultságában rejlik.