Tényleg időpazarlás felnőttkorban a videojáték?
Valamilyen hobbira mindenkinek szüksége van, hiszen kell egy saját kis világ, ahová elmenekülhetünk a mindennapok gondjai elől. Ki horgászni szeret, mások modelleket építenek, vagy épp barkácsolnak és rengetegen a videojátékokban találják meg ugyanezt az örömöt.
Ez alapvetően egy újkeletű jelenség, hiszen a nyolcvanas-kilencvenes évek még az Amiga és a Commodore 64 bűvöletében teltek, majd ezt váltották az első PC-k, a valódi teljesítmény növekedésre azonban csak az elmúlt 10-15 évben került sor. Ez legfőképp amiatt érdekes, mert a régi masinák még nem igazán voltak alkalmasak arra, hogy a felnőtteket is maguk elé ültessék – legalábbis túlságosan hosszú távon semmiképp -, hisz maga az élmény nem volt olyan teljes, mint napjainkban. Ma már fotorealisztikus grafika, mozifilmeket megszégyenítő játékmenet vár minket és a megjelenő játékokat talán megszámolni sem lehet. Minden adott tehát ahhoz, hogy ha affinitásunk van rá, akkor nyakig elmerüljünk a videojátékokban és annyi időt töltsünk a monitor előtt, amennyit csak nem szégyellünk.
Ahogy ez a jelenség egyre elterjedtebbé vált, úgy erősödtek fel azok a hangok is, melyek szerint a túlzásba vitt játék nagyon is káros hatással van az emberre. Ahhoz azonban, hogy ezt pontosan megértsük, azt kell tisztán látni, hogy mit is jelent a túlzásba vitt mennyiség. Sokan hajlamosak ugyanis összekeverni ezt azzal, hogy felnőttként már egyáltalán nem kellene játszani, ami egy nagyon téves gondolat. A játék élvezete teljes mértékben korfüggő és ha valaki ebben tud kiteljesedni, ez az, ami kikapcsolja és ami eltereli a gondolatait, akkor az égvilágon semmi probléma nincs azzal, ha leül a számítógép, vagy a konzol elé. A gond akkor van, ha ez a magánélet, vagy épp a munka rovására megy és ha azt vesszük észre magunkon, hogy a képernyő előtt töltött idő miatt elhanyagoljuk az élet egyes – fontosabb – területeit, akkor kell egy kicsit átgondolni, hogy valóban jó úton járunk-e.