Teljesen normális, ha hullámzó a párkapcsolatod minősége

A fiatalkorban megélt hosszabb-rövidebb párkapcsolatok tökéletesen alkalmasak arra, hogy az ember tapasztalatot szerezzen. Nem véletlenül ritka az, amikor valaki a gimnáziumi szerelmével éli le végül az életét, hisz az első kapcsolatok a tanulásról szólnak, és a tapasztalatlanság a legtöbbször szakításhoz vezet, hisz nem értjük, hogy hogyan is kell párként üzemelni.

Idővel aztán eljön az első igazán komoly kapcsolat az életünkbe, és az addig gyűjtött információk segítségével megpróbálunk egymáshoz csiszolódni, néha több, néha pedig sajnos kevesebb sikerrel. Több olyan tényező is van, ami megnehezíti ezt, elsőként mindjárt ott az ezeréves bölcsesség, miszerint egy párkapcsolathoz ketten kellenek. Ez maximálisan így van, azaz mi hiába teszünk meg mindent, ha a másik nem hasonlóképp áll hozzá a dolgokhoz, akkor hiába is erőlködünk, nem fogunk sikerrel járni. Szerencsés esetben azonban ez a kompromisszumképesség, empátia és tisztelet ez kölcsönös. Ez már fél siker, ám még ilyenkor is megesik, hogy a pár valamelyik tagja idővel megijed, hiszen azt érzékeli, hogy a kapcsolat megváltozott, és már nem úgy viszonyul a párjához – vagy épp fordítva -, mint régebben.

Ez persze valóban ijesztő, ám jó, ha tisztában vagyunk vele, hogy egy teljesen természetes folyamat. A párkapcsolat ugyanis nagyon sokban hasonlít az anyához fűződő viszonyra – sőt, a párunkhoz való viszonyunk nagy részét is ebből merítjük -, és a kisgyermek-anya kapcsolat is egy folyamatosan változó, különböző szakaszokból álló folyamat. Gyakorlatilag egy állandó közeledés-távolodás, külvilág felé nyíló, majd visszataláló rendszer, aminek a mintája a párkapcsolatban is felfedezhető. Ennélfogva teljesen rendben van, hogy a kapcsolat elején minden percet együtt töltünk, ahogy az is, hogy egy kis idő elteltével inkább szabadulnánk és a barátainkkal – vagy a hobbinkkal – töltenénk az időt, hisz ez a szakasz is elmúlik, és jó esetben újra egymásra találunk a másikkal. Ez ugyan ijesztő lehet, ám jó ha tudjuk, hogy teljesen normális és szokványos ami történik, és nem szabad belőle nagyobb ügyet csinálni, mert a kapcsolatok így működnek.