Szülővé válás: búcsú a hobbiktól?

Rengetegen esnek bele abba a csapdába, hogy amikor családot alapítanak, és megszületik az első gyermek – amitől ugye gyökeresen átalakul mindenki élete -, akkor hirtelen mindkét szülő felhagy minden hobbijával, leredukálja a baráti kapcsolatait, mondván hogy most a gyermeken kívül nem jut másra idő.

Az igazság az – és ezt kár is lenne szépíteni -, hogy az első hetekben, hónapokban ez valóban így van. Főleg az első gyermek megszületésekor az izgalom mellé tapasztalatlanság is párosul, és a szülők minden energiáját és idején felemésztik a baba körüli teendők. Ilyenkor a szabadidő általában alvással telik, esetleg a szerencsésebbek esténként 1-1 órát filmezhetnek, vagy olvashatnak. Ám ez a stresszel és folyamatos feladattal teli időszak egyszer csak elmúlik. Amikor már beáll egy napi rutin és világosak azok a tennivalók, amelyeket minden nap meg kell csinálni, ráadásul ezek már szokássá is válnak, ezáltal sokkal gyorsabban elvégezhetők, nos akkor jön el az a pont, amikor már lenne idő azokra a hobbikra, barátokra, akikre a gyermek érkezése előtt is sokat áldoztunk.

Igen ám, de ilyenkor sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem akarnak visszatérni ezekhez. Inkább még mindig lemondják a baráti találkozókat – melyekre a meghívások egy idő után épp emiatt el is kezdenek ritkulni -, és a hobbi is marad csupán egy szép emlék, legyen szó horgászatról, vagy épp bármi másról. Hosszútávon azonban ez nem szerencsés. Természetesen az elsődleges mindig a baba és a párunk igényei legyenek, azaz ha a másik fáradt, akkor legyünk ott és segítsünk, sőt, időnként tegyük lehetővé, hogy párunk is tarthasson egy szünnapot, amikor nem kell a gyerekkel foglalkoznia, mert mi megcsinálunk mindent. Ám ezt saját magunktól se vonjuk meg. Ugyanis ahogy telnek a hónapok és az évek, egyre inkább belefásulunk majd a mindennapok egyhangúságába. Ez ellen tehetünk és tennünk is kell: hetente, kéthetente szervezzünk le egy olyan délután-estét (vagy akár egész napot, ha megoldható), amikor csak magunkkal foglalkozunk és a hobbinknak élünk. Ne legyen emiatt lelkiismeret furdalásunk, hisz mindenkinek kell egy kis énidő, még akkor is, ha már felelősségteljes szülő.