Néhány tudnivaló a léghajóról

Mi is tulajdonképpen a léghajó és hogyan működik? A léghajó egy olyan légi jármű, amelynek sűrűsége kisebb vagy egyenlő, mint a környező levegőé, emiatt energiafelhasználás nélkül képes lebegni. A léghajót, kormányozható léghajónak is nevezik, megkülönböztetve a nem kormányozható léggömbtől.

A kis sűrűséget, valamilyen fajta töltőgáz biztosítja, ami az elején hidrogén volt, de mivel a hidrogén robbanásveszélyes, áttértek a nála kétszer nagyobb sűrűségű hélium töltőgázra. A léghajónak, szerkezetileg három típusa van: merev falú, fél-merev, nem merev. A léghajó előrehaladását általában a motor által hajtott légcsavar biztosítja. A magassági kormányzást részben a kormányberendezés, valamint az elmozdítható súlyok biztosítják. Mivel nagy méretű a szerkezete, ezért gyors közlekedésre nem alkalmas. Az a hátránya, hogy le- és felszálláshoz legtöbbször különleges kötésre van szükség és az időjárás viszontagságait is nehezen bírja. Az a nagy előnye, hogy a levegőben maradáshoz csak nagyon minimális energiát igényel. Csendes és motorja kevésbé környezetszennyező, mint például egy repülőgépé.

A léggömb fejlődésével jött létre a léghajó. A még-jobb ellenállás miatt a szivar alakú ballonokat kezdték alkalmazni. Innentől kezdve már a léggömb helyett a léghajó elnevezést használták. Az irányítás mindaddig megoldatlan maradt, amíg fel nem találták a gőzgépet. 1852-ben George Cayley megépítette a gőzgéppel hajtott kormányozható léghajót. Magyarországon az első hidrogénnel töltött léggömböt Szablik István piarista tanár bocsátotta fel 1784-ben tudományos-kísérleti céllal az egykori vásártéren. A léghajózás a második világháború előtt élte virágkorát. Napjainkban a mérnökök újból foglalkozni kezdtek a léghajókkal, főleg turisztikai és reklámcéllal.