Néhány amazóniai esőerdő-régió jobban ellenáll a klímaváltozásnak

Az erdők elősegíthetik az éghajlatváltozás mérséklését, mivel a fotoszintézis során szén-dioxidot vesznek fel és tárolják azt biomasszájukban (fatörzsek, gyökerek stb.).

Valójában az erdők jelenleg az ember által létrehozott szén-dioxid-kibocsátás mintegy 25-30% -át veszik fel. Bizonyos esőerdő-régiók, mint például az Amazonas, több szén-dioxidot tárolnak biomasszájukban, mint bármely más ökoszisztéma vagy erdő, de ha az erdők vízterhelésnek vannak kitéve (nincs elegendő víz a talajban és/vagy a levegő rendkívül száraz), az erdők lelassulnak vagy leáll a fotoszintézis. Ez több CO2-t hagy a légkörben, és fák pusztulásához is vezethet. Az éghajlat-előrejelzésekhez használt jelenlegi Föld-rendszer-modellek azt mutatják, hogy az amazóniai esőerdők nagyon érzékenyek a vízterhelésre. Mivel az előrejelzések szerint a jövőben a klímaváltozás miatt a levegő melegebbé és szárazabbá válik, ami a megnövekedett vízterheléshez vezet, ennek nemcsak az erdő túlélésére, hanem a szén-dioxid tárolására is nagy következményei lehetnek. Ha az erdő a jelenlegi kapacitásában nem képes túlélni, akkor az éghajlatváltozás jelentősen felgyorsulhat.

A Columbia Engineering kutatói úgy döntöttek, hogy megvizsgálják, hogy ez igaz-e, hogy ezek az erdők ennyire érzékenyek a vízterhelésre, mint amit a modellek bemutattak. A Science Advances nemrégiben megjelent tanulmányában arról számoltak be, hogy felfedezték, hogy ezek a modellek nagyrészt túlbecsülték a trópusi erdők vízterhelését. A csapat megállapította, hogy bár a modellek azt mutatják, hogy a levegő szárazságának növekedése nagymértékben csökkenti a fotoszintézis sebességét az amazóniai esőerdők egyes régióiban, a megfigyelési adatok eredményei ennek ellenkezőjét mutatják: bizonyos nagyon nedves régiókban az erdők ehelyett a szárazabbra reagálva még a fotoszintézis arányát is növelik.