Ne féljünk a szingli léttől!

Amikor az ember egy hosszú párkapcsolat végével egyedül marad, akkor a világ elsőre ijesztőnek és idegennek tűnhet. Elveszettnek érezzük magunkat, hisz kiesünk a komfortzónánkból, a megszokott életünkből, és hirtelen azok a célok, amik előttünk voltak, javarészt semmivé foszlanak.

Aztán ahogy telnek-múlnak a hetek – sokaknál inkább a hónapok -, úgy kezdünk egyre inkább magunkra találni, és egy picit visszatalálni ahhoz az emberhez, akik a kapcsolat előtt voltunk. Ám még így is vannak időszakok – pláne, ha sok idő eltelik és még mindig nem találtuk meg az új párunkat -, amikor kétségbeesünk és azt gondoljuk, hogy igazán boldog csak akkor lehetünk, ha van mellettünk valaki. Ez teljesen normális, hisz szinte minden kívülről érkező hatás azt a benyomást kelti, hogy a párkapcsolat egy szinte kötelezően elérendő cél, és a szingliség csak egy átmeneti, kellemetlen állapot.

Az igazság azonban az, hogy az egyedülálló létnek nagyon is megvannak a maga vitathatatlan előnyei. Egyrészt azért, mert nincs, akihez alkalmazkodni kell. Ez persze egyben negatívum is lehet, hisz akiknek a lételemük, hogy tartozzanak valakihez, azok ezt nagyon nehezen tudják megszokni, ám ha egyszer megtapasztalják a valódi szabadság adta önfeledtséget, akkor onnantól kezdve egészen másképp tekintenek erre a kérdésre. Ez ugyanis közel sem csupán annyi, hogy akkor és oda megyünk, ahová csak szeretnénk, és hogy senki nem kér számon minket. Ez azt is jelenti, hogy sokkal jobban tudunk önmagunkra fókuszálni. Ha karriert építünk, akkor abba fektethetünk száz százalék energiát. Ha tanulni szeretnénk, akkor megtehetjük, hogy csak arra koncentrálunk. Ha bejárnánk a világot, akkor nincs aki miatt ezt ne tehetnénk meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy kapcsolatban élve ne valósíthatnánk meg önmagunkat, hisz egy egészséges párkapcsolatban ennek működnie kell. De szingliként jó ha látjuk, hogy ennek is megvannak a megvannak az előnyei és ha ezt megértjük, akkor sokkal könnyebben tudjuk a saját javunkra fordítani a helyzetet.