Mogyorótermesztés megélhetést biztosít az egész családnak

A mogyoró talán az egyik olyan egyedüli növény mely olcsón termeszthető, viszont a termése nagyon jó áron értékesíthető és számosféleképpen felhasználható. Bár egy tőn van hím és nőivarú virág is önmegtermékenyítésre nem alkalmas, ezért ajánlott több fajtát ültetni, és a szél által szállított virágpor végzi a megtermékenyítést.

Legtöbb esetben egy méteres gyökeres bujtvány kerül elültetésre, melynek a hegyét visszametszik. Az első 3 évben metszés alkalmával kiválasztásra kerülnek a vezérágak, melyeknél fontos, hogy mind napsütött legyen. A talajművelést óvatosan kell elvégeznünk, mivel azzal megsérthetjük a gyökereket. Legideálisabb, ha ősszel lombhullatás után végezzük a talajlazítást, hogy a téli csapadék könnyen eljuthasson a gyökerekhez. A mogyoró egész éves vízigénye 6000-7000 mm. A legnagyobb károkat a mogyoró ormányos tudja tenni a termésben, ez ellen pedig permetezéssel tudunk védekezni. Május és június környékén kell különösen oda figyelnünk és védekeznünk, a kártevők ellen.

Veszélyt jelenthet még a gubacsutka, takácsatka és a levéltetű is. A mogyoróra jellemző betegségek közzé sorolhatjuk a lisztharmatot, szürkepenészt, moníliát és a glöospiriumot, de általában nem okoznak jelentős károkat. A szüret a fajtától függően változik. Könnyebb azokkal a fajtákkal bánni és betakarítani, melyek megérésük után kihullanak a kupacsból. Ha olyan mogyorót szüretelünk le, amely még nem teljesen érett, akkor az sokat ronthat az árunk minőségén. A szüret előtt fontos, hogy karbantartsuk a talajt, hiszen egyenletes talajon könnyebben elvégezhető a betakarítás. Magyarországon főként külföldi fajta csemeték kerülnek forgalmazásra, melyből a legjobbak a Cosford K-2, Nagy tarka Zelli K-5 és a Római mogyoró K-1.