Mitől lesz egy munkahely igazán jó?

Amikor az iskolapadból kikerülve először jön szembe a nagybetűs élet és azzal együtt az első munkahely, akkor sokan átértékelik az iskolapadban töltött éveket.

Az első valódi állás mindenki számára különleges. Ilyenkor hatalmas lelkesedéssel vágunk bele a tennivalókba, igyekszünk mindent a lehető leglelkiismeretesebben és precízebben elvégezni, és ez az az időszak, amikor még a túlóra miatt sem leszünk mérgesek, hisz szeretnénk, ha a cég előbbre jutna és ha ebben aktív szerepet vállalhatnánk. Aztán ahogy telik-múlik az idő, sokan csalódnak, főképp, amikor ráeszmélnek, hogy közel sem annyira pótolhatatlanok, mint ahogy azt gondolták, és hogy sok esetben az empátia az csak egyirányú dolog. Ilyenkor aztán – ekkor még hosszas gondolkodást követően – munkahelyet váltunk, hisz legyőzve a lelkiismeret furdalást elhitetjük magunkkal, hogy az utca túloldalán a másik irodaházban majd másképp lesz minden.

Ám jó eséllyel ugyanaz vár majd ránk. Monoton munkavégzés, aminek úgy tűnik, hogy sosem lesz vége. Ilyenkor pedig elgondolkodunk, hogy valóban egyik munkahely sem ideális? Vagy esetleg bennünk van a hiba? Végül is mi az, amire vágyunk, mitől lenne egy munkahely számunkra kimagaslóan jó? Nos, a helyzet az, hogy az emberek egy jelentős része rossz irányból közelíti meg a kérdést. Hisz lehet bármilyen kávéautomata, vagy csocsóasztal az irodában, a lényeg csak az marad, hogy heti – legalább – negyven órát munkával töltünk és ez bizony az időnk egy igen tetemes része. Persze szükség van arra, hogy jó viszony legyen a munkatársakkal és hogy a főnök jó vezető legyen, de ezek csak mellékes dolgok – amiknek persze ettől függetlenül passzolniuk kell -. A legfontosabb az az, hogy szeressük, amit csinálunk és hogy jók legyünk benne. Ugyanis bármilyen elit helyen is vagyunk, ha maga a munkafolyamat kínszenvedés, akkor azt semmiféle pozitív körülmény nem tudja feledtetni. Emiatt aztán a megfelelő munkahely megtalálásának a kulcsa nem a fizetési igény, vagy épp a csapatösszetartó tréningek megléte, hanem hogy megtaláljuk azt, amiben igazán jók vagyunk, és amit szeretünk csinálni. Akár napi nyolc órában, hosszú évekig-évtizedekig. Ha erre rátalálunk, akkor onnantól már nyert ügyünk van.