Miért hagy cserben néha a memóriánk még a legegyszerűbb helyzetekben is?

Ha jobban belegondolunk, akkor szinte az egész életünk a memóriánktól függ. Nem csak a szakmánkhoz, hivatásunkhoz szükséges tudásanyag előhívásában nélkülözhetetlen, de a mindennapi élet apró, szinte észrevehetetlen cselekedeteinél is folyamatosan erre támaszkodunk.

A memóriánk segítségével tudjuk, hogy melyik polcon keressük a kávéscsészét reggel, amikor félálomban vagyunk, és ugyancsak ennek a csodálatosan működő, komplex rendszernek köszönhetjük azt is, hogy csukott szemmel is be tudjuk kötni a cipőnket – noha ez a cselekvés nem tartozik az egyszerűek közé -. Ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy jó pár olyan emléket elő tudunk halászni, amelyek évtizedes múltra tekintenek vissza – vagy, hogy egész könyvnyi tananyagokat képesek vagyunk megtanulni akár hetek alatt – akkor főképp csodálattal kell adózni e képességünk előtt. Épp ezért oly kétségbeejtő, amikor olyan szituációkban lép fel pillanatnyi üzemzavar a memóriánkban, ami látszólag meg se kéne, hogy kottyanjon.

Hisz ki ne járt volna már úgy, hogy a nyitott hűtőajtó előtt állva azon morfondírozott, hogy vajon most mit is szeretett volna innen, vagy melyikünkkel ne történt volna meg, hogy céltudatosan belépve egy szobába egy szemvillanás alatt elfelejtettük, hogy mit is akarunk ott. Nos, a jó hír, hogy nem kell kétségbeesni, ez a jelenség teljesen természetes, és nem is túlságosan ritka. Az oka pedig egyszerű: az agyunk – jelen esetben a memóriánk – csak véges számú folyamatra képes koncentrálni, és ezeket is megkülönbözteti összetettség, és bonyolultsági fok alapján. Amennyiben egy alacsony szintű feladat – vagy megjegyezni való – helyébe hirtelen egy másik lép, akkor előfordulhat, hogy az előbbi egy csapásra törlődik. A példánál maradva ez azt jelenti, hogy a szobába belépve az új helyiség okozta ingerek felülírják azt, ami azért felel, hogy tudjuk, hogy miért is mentünk oda. Ez általában nem történik meg, ám amikor mégis, az egy nagyon fura érzés, hisz cserben hagyva érezzük magunkat, ráadásul egy rendkívül egyszerű feladat során mond csődöt az agyunk. Azonban jó, ha tudjuk, hogy semmi gond nincs velünk, és ez bizony mindenkivel előfordul néha.