Mérföldkövek egy baba életében

Amikor kisgyermekkel bővül a család, akkor hirtelen minden más a háttérbe szorul és a szülők (de persze a nagyszülők is) árgus szemekkel figyelik a csöppség minden lélegzetvételét. Ez pedig a későbbiekben sem változik egy fikarcnyit sem, sőt, ahogy telik-múlik az idő, úgy lesz egyre nagyobb az aggodalom otthon.

Vajon jó ütemben fejlődik a baba? Nincs lemaradva társaihoz képest? Nem kellene már átfordulnia, másznia, felülnie? Nincs olyan szülő, akiben ezek a gondolatok ne fogalmazódtak volna meg, főképp, amikor lát egy hasonló korú csöppséget, aki már tud valami olyat, amit a saját gyerkőc még nem. Tény és való, hogy a fejlődési lemaradás jelezhet problémát, ám az esetek döntő többségében erről szó sincs. Minden gyerek más és más ütem szerint fejlődik, olyannyira, hogy még testvérek esetében is óriási lehet az eltérés.

Vannak azonban támpontként használható mérföldkövek, amelyek segítenek megállapítani, hogy babánk a szükséges mértékben fejlődik-e. Az első ilyen a két hónapos kora körüli időszak. Ilyenkorra már a szemével követnie kell a tárgyakat (no meg persze a szüleit is) és a zaj forrása is odavonzza tekintetét. Nagyjából két hónappal később már elkezd gügyögni, és ekkora már az édesanya élesen meg tudja különböztetni, hogy gyermeke miért sír. Aztán jön a féléves kor, amikor egyszer csak rengeteg minden történik: elkezdődik a fogzás, ekkora a baba már nem csak átfordul, de sokszor ülni is képes. 9 hónaposan már kapaszkodva meg tud állni, ujjaival képes megfogni apróbb tárgyakat és bizony-bizony ekkora már lesznek szavak, kifejezések, amelyeket megért.

Egy éves korban sok baba már képes megállni egyedül (azonban ha ehhez még szüksége van pár hónapra, akkor sem szabad megijedni) és ebben a korban már bőszen adja a parancsokat szüleinek, ha másképp nem, hát mutogatással mindenképpen. Másfél évesen már képes egyedül járni, és naponta rengetegszer bebizonyítani, hogy neki bizony saját akarata van, és amihez nincs kedve, ahhoz nincs kedve. 2 éves korban a legtöbben már pár szavas mondatokat is alkotnak (ám akkor sincs baj, ha ez még várat magára). Aranyszabály, hogy minden baba a saját ritmusában fejlődik, ám ha úgy érezzük, hogy valamiben nagyon le van maradva gyermekünk, akkor kérjük ki védőnő, vagy gyermekorvos tanácsát.