Karrierváltás felnőtt korban? Ne féljünk belevágni!

Rengetegen járnak úgy, hogy a középiskola után némileg kényszerből és kapkodásból választanak egy szakirányt a továbbtanuláshoz, majd elvégezve a főiskolát, illetve az egyetemet azon kapják magukat, hogy egy olyan szakmánál és munkánál kötöttek ki, ami nem is teszi őket elégedetté és boldoggá.

Megint mások eleinte még élvezik a munkakört, amiben dolgoznak, aztán telnek-múlnak az évek és egyszer csak azon kapják magukat, hogy belefásultak az egészbe. Azonban amíg fiatalon könnyű új szakmát tanulni, egyetemre járni, addig túl a harmincon – de még inkább a negyvenen – ez sokkal nehezebbé válik. Ekkorra a legtöbb ember már nem csak saját magáért felelős, hanem családja van, gyereket, vagy gyerekeket nevel és tart el, így egyáltalán nem lehet olyan könnyen ugrálni, mint a húszas éveink elején. De akkor mi a megoldás? Összeszorított foggal kibírni még húsz-harminc évet egy olyan munkahelyen, ahol nem szeretünk lenni? Hisz az életünk egy jelentős részét ott töltjük, azt senkitől sem lehet kívánni, hogy szenvedéssel teljenek a mindennapjai.

Az igazság az, hogy a karrierváltás sokkal ijesztőbbnek, félelmetesebbnek és nehezebbnek tűnik, mint amilyen valójában. Persze első körben érdemes átgondolni, hogy vajon a szakmával van-e gondunk, vagy csak az aktuális munkahellyel, mert ha ez utóbbi, azon azért valamivel könnyebb változtatni. Ha azonban úgy érezzük, hogy teljesen új irányt kellene hogy vegyen az életünk ahhoz, hogy újra boldogok lehessünk, akkor vágjunk bele. Legyünk megfontoltak és tervezzünk előre, ez nem is kérdés, de ne halogassunk, de féljünk a változástól, lépjük meg a saját érdekünkben. Ne felejtsük el, hogy rengeteget tapasztalatot szereztünk már és ezek nagy részét – főleg a munkamorálunkat és a mentalitásunkat – a későbbiekben is folyamatosan tudjuk majd hasznosítani. Ha az anyagiaktól tartunk, akkor nyugodtan végezzük a szükséges iskolát esti, vagy levelező tagozaton. Áldozatokat és szervezést kíván, családon belül is, de az eredmények és a felszabadultság adta öröm kárpótolni fog minden nehéz percért. Hisz sosem késő újrakezdeni és újraszervezni az életünket.