Így maradjon tiszta a lakás kisállat mellett is!

Egy cica, vagy egy kutyus egész életére hű társunk, és aki valaha tartott állatot, vagy gyermekkorában együtt nőtt fel egyel, az már örökre gazdi marad, és ha tart is egy kis szünetet két kedvenc között, idővel úgyis beköltöztet egy újat.

Pláne, amikor a gyerkőc már elég nagy és elérkezik az ideje annak, hogy saját négylábú barátot szeretne, akkor a legtöbb szülő úgyis képtelen nemet mondani. Ám legyen bármilyen régóta kutyánk, vagy macskánk, szeressük őket bármennyire, van egy dolog, amihez nagyon nehéz – ha nem egyenesen lehetetlen – hozzászokni. Ez pedig nem más, mint a négylábúakkal járó kosz és a mindenhol – de tényleg, mindenhol – megjelenő állatszőr. Ez pedig egy olyan probléma, ami az első pár hét, de maximum pár hóna, – újdonság adta varázsának – elmúlását követő időszakban komoly fej vakarásra késztet majd. Hisz valljuk be őszintén, kinek támad hirtelen kedve napi szinten mást sem csinálni, csak takarítani?

A jó hír, hogy van pár trükk, amivel megkönnyíthetjük a dolgunkat, sajnos azonban rossz hír is akad, mégpedig az, hogy bármennyire is igyekszünk, bizony gyakrabban kell a porszívó és a felmosó után nyúlni, mint amikor még állatmentes volt a lakásunk. A behordott por, sár és piszok ellen a legjobb megoldás az, ha kedvencünket már kölyökkorában rászoktatjuk arra, hogy sétáltatás után – cicák esetében amikor beengedjük őket – az első az egy alapos mancs takarítás és ha kell, akkor bunda áttörlés. Ha ezt tudatosan, minden alkalommal, kivétel nélkül mindig megcsináljuk, akkor hatványozottabban kevesebb piszkot fog behordani az állat a lakásba. Emellett azonban arra is ügyeljünk, hogy a fekhelyét sűrűen takarítsuk, illetve mossuk ki, így megszabadulva az ott felgyülemlett kosztól. A szőr már nehezebb dió, de egy jó kozmetikus – macskák esetében pedig heti két alkalommal egy alapos átkefélés – sokat segít. Igaz, hogy ez az időnkön kívül a pénztárcánkat is megviseli, ám még mindig jobban járunk, mintha naponta ki kellene porszívózni az egész lakást. Végső megoldásként – vagy ha tudjuk magunkról, hogy egyáltalán nem viseljük el a szőrt -, akkor válasszunk olyan fajtát, amelynek nem hullik a szőre. A tenyésztőknek hála ma már ez sem lehetetlen kívánság.