Fejlábúak: Idősebbek, mint azt gondolták?

A földtörténet legrégebbi lábasfejűi a Avalon-félszigetről származnak Newfoundlandből (Kanada). A Heidelbergi Egyetem földtudósai fedezték fel őket. Az 522 millió éves kövületekből kiderülhet, hogy a fejlett gerinctelen szervezeteknek az első ismert formái és élő leszármazottai között olyan fajok találhatók, mint a tintahal, a polip és a nautilus.

Ebben az esetben a lelet azt jelzi, hogy a lábasfejűek körülbelül 30 millió évvel korábban fejlődtek, mint feltételezték. „Ha valóban lábasfejűek lennének, akkor vissza kellene datálnunk a lábasfejűek eredetét a korai kambriumi időszakra” – mondja Dr. Anne Hildenbrand, a Földtudományi Intézet munkatársa. Dr. Gregor Austermann-nal közösen vezette a Bajor Természettudományi Gyűjteményekkel együttműködésben végrehajtott kutatási projekteket. „Ez azt jelentené, hogy a lábasfejűek a kambriumi robbanás során a többsejtű szervezetek fejlődésének legelején jelentek meg.”

Az Avalon-félsziget keleti részén található kövületek krétás héjai hosszúkás kúp alakúak, és külön kamrákra tagolódnak. Ezeket egy csőcsonknak nevezett cső köti össze. A lábasfejűek voltak tehát az első olyan szervezetek, amelyek képesek aktívan fel-le mozogni a vízben, és így a nyílt óceánban telepedtek meg élőhelyként. Az ősmaradványok a spirál alakú nautilus távoli rokonai, de formájukban egyértelműen különböznek a korai leletektől és az adott osztály még mindig létező képviselőitől. Ez a lelet rendkívüli – mondja Dr. Austermann.  Tudományos körökben sokáig gyanús volt, hogy ezeknek a fejlett szervezeteknek az evolúciója jóval korábban kezdődött, mint azt eddig feltételezték. De hiányoztak a fosszilis bizonyítékok ennek az elméletnek az alátámasztására. „A heidelbergi tudósok szerint az Avalon-félszigetről származó kövületek szolgáltathatják ezt a bizonyítékot.