Ezért nem szerencsés, ha munkával töltjük a szabadságot

Érdekesen működik az ember, hisz hazánkban szinte hagyománya van annak, hogy annyit dolgozunk – és panaszkodunk emiatt -, hogy már semmi másra ne jusson se időnk, se energiánk.

Emiatt aztán – érthető módon – alig várjuk a szabadság elérkeztét, különösen a hosszabb, nyári vakációt, amikor legalább 1-2 hetet pihenéssel tölthetünk végre. Aztán ennek a legtöbbször az a vége, hogy az első otthon töltött nap még lustálkodással és pihenéssel megy el, utána viszont nem találjuk a helyünket, hisz kiestünk az olyannyira megszokott bioritmusból, és nem tudunk mit kezdeni a ténnyel, hogy nem kell csinálnunk semmit. Ekkor aztán körbenézünk, és rájövünk, hogy ezernyi tennivaló lenne a ház – vagy éppen a nyaraló – körül, és neki is látunk, hogy behozzuk a rengeteg lemaradást. Fűnyírás, kertrendezés, kisebb javítások, esetleg régóta tologatott felújítás, s mire mindennek a végére érünk – már ha egyáltalán sikerül -, addigra le is járt a szabadság, és kezdődnek a szürke, munkával töltött hétköznapok.

Ez azonban nem túl szerencsés felállás, kivéve azt az esetet, ha olyan beállítottságúak vagyunk, akit az otthoni tennivalók kikapcsolnak és kizárólag az aktív pihenést tudjuk elképzelni, mert a tétlenséget nem tudjuk elviselni. Amennyiben azonban nem így van, akkor a szabadságot követő hetekben fáradtabbak és ingerültebbek lehetünk, mint előtte, hisz a munkanapok végeláthatatlan sorában döbbenünk rá majd csak igazán, hogy azt az időt, amit pihenésre – és ami még fontosabb – feltöltődésre fordíthattunk volna, inkább munkával töltöttünk. Persze az is érthető, hogy máskor ezekre a feladatokra nem tudunk időt szakítani, ám nagyon fontos, hogy megtaláljuk a kényelmes egyensúlyt, és inkább halogassuk még az otthoni teendőket, de mindenképpen szenteljünk időt a valódi pihenésnek is. Anélkül ugyanis könnyedén kiéghetünk, ami hosszú távon komoly következményekkel járhat.