Ezért nem szakítasz akkor sem, amikor már kellene

Az egyik legkeserűbb tapasztalata az életnek, amikor rádöbbenünk arra, hogy feleslegesen pazaroltuk az időnket. Rendkívül bosszantó ez olyankor, amikor nem merünk belevágni a tanulásba, vagy ott ragadunk egy gyűlölt munkahelyen, ám mind közül a legrosszabb az, amikor visszatekintve megértjük, hogy nem szakítottunk időben a volt párunkkal.

Ebbe a hibába az emberek jó része beleesik, van, aki nem is egyszer. Ilyenkor jöhetnek a barátok tanácsai, a szeretteink intelmei, mi fittyet hányunk az összesre, és meg vagyunk róla győződve, hogy mindenki rosszul látja a helyzetünket, csak épp mi magunk nem. Utólag persze keserű visszagondolni ezekre az időszakokra, ám nagyon sokat lehet belőlük tapasztalni. Sokkal érdekesebb helyzet az, amikor mi magunk is tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy a kapcsolatunk már nem kielégítő, hogy a problémákat nem lehet helyrehozni és már nem érezzük jól magunkat, ám ennek ellenére sem szakítunk. Ilyenkor általában három dolog áll a háttérben, és ezek valamelyike tehet arról, hogy félünk meghozni egy ilyen nagy döntést.

A leggyakoribb ok, hogy félünk egyedül lenni. Még mindig jobb egy rossz párkapcsolat, mint a magány, gondoljuk, ám ez roppant veszélyes hozzáállás. Hogy mekkora tévedés ezt hinni, arra csak akkor döbbenünk rá, amikor végre összeszedjük a bátorságunkat és továbblépünk. Kezdetben persze nehéz, ám pár hét után újra rátalálunk önmagunkra, és megértjük, hogy sokszor egyedül boldogabbak lehetünk, mint a nem megfelelő társ mellett. Rengetegen tartanak az ismeretlentől is, ez pedig túl sokáig köti őket béklyóba. Félnek attól, hogy nem találnak mást, hogy a következő csak rosszabb lehet, holott az aktuális helyzetükben sem érzik jól magukat. Ehhez szorosan kapcsolódik a harmadik ok, ami az önbecsülés hiányából fakad. Bár tudják, hogy nem a megfelelő ember mellett vannak – aki lehet, hogy rosszul is bánik velük -, mégsem lépnek ki a kapcsolatból. Azt gondolják, hogy ők nem érdemelnek többet, pedig az igazság az, hogy mindenkinek joga van a valódi boldogsághoz, ezért azonban tenni kell.