Ezért kell óvatosan bánni a fantáziálással
Ki ne ábrándozott volna már a munkahelyén arról, hogy mihez is kezdene, ha az aznapi lottósorsoláson az ő számait húznák ki, vagy ki ne mélázott volna el azon, hogy már rég túl van a legnehezebb vizsgáin – mindezt persze a tankönyvek fölött görnyedve -.
Ezeknek az elkalandozásoknak megvan a maguk haszna, hiszen kizökkentenek a valóságból, ami ilyen helyzetekben nagy öröm, mert hát egy véget nem érőnek tűnő munkanap, vagy egy lehetetlennek ható vizsga tud annyira nyomasztó lenni, hogy az agy valamilyen menekülő utat keressen. Ám ha nagyon nehéz időszakon megyünk keresztül, akkor bizony hajlamosak lehetünk túlzásba esni ezekkel az elmerengésekkel, ami már jóval kevésbé szerencsés, hisz az elménk ilyenkor egész másképp kezd el tekinteni ezekre a képzelgésekre. Óriási különbség van ugyanis aközött, hogy valami ránk váró folyamat pozitív végkimenetelét éljük át, vagy egy olyan történést, amire ugyan vágyunk, de a bekövetkezte szinte teljesen esélytelen.
Előbbire példa a sikeres vizsga megléte, míg utóbbira ott van a lottónyeremény, ebből pedig tökéletesen látszik, hogy mi is a fő gond ezzel. Ha elképzeljük, hogy hogyan felelünk le ötösre, azzal megerősítjük magunkat abban, hogy képesek vagyunk rá, és ösztönzőleg hat. Ezzel ellentétben azonban ha azzal a gondolattal játszunk el gyakran, hogy hogyan élnénk milliárdosként, akkor a fejünkben lezajló képek ugyan örömmel töltenek el, ám egy olyan jutalmat érzünk ilyenkor, amit előre begyűjtünk valami olyasmiért, ami amúgy nem fog megtörténni. Ez pedig a – nem is túlságosan távoli jövőben – szorongást, depressziós tüneteket és általános rossz közérzetet okozhat. Emiatt aztán nagyon fontos, hogy kontroll alatt tartsuk ezeket a fantáziálásokat, mert óriási különbség van aközött, hogy a saját magunk felé támasztott elvárásokat erősítjük velük, vagy tényleg olyan forgatókönyveket élünk át újra és újra, amelyek távol állnak a valóságtól.