Ezért ártalmas, ha folyton csak a jövővel foglalkozunk

Rengetegszer hallani a jó tanácsot, miszerint aki túl sokat rágódik a múlton, az lemarad a jelenről, és feláldozza a jövőjét. Kár is lenne ezt vitatni, mert tényleg hatalmas igazság. Hisz hiába is emésztjük magunkat olyan dolgok miatt, amik már megtörténtek, mert hát úgysem tudunk rajtuk változtatni.

Ezzel szemben, ha valaki folyton a jövőjén gondolkodik, terveket sző, akkor azt céltudatos embernek gondoljuk, aki tudatosan éli az életét, és nem csak sodródik az árral. A jövőorientáltság tehát egy pozitív tulajdonság – legalábbis az emberek szemében – miközben valójában ártalmas is lehet, főképp akkor, ha túlzásba visszük. Az igazság ugyanis, mint ahogy oly sokszor az életben, ezúttal is valahol félúton van. Egyáltalán nem olyan hatalmas probléma az, ha valaki foglalkozik a múlttal, még akkor sem, ha az elkövetett hibákon mereng. Erre ugyanis szükség van, egyfelől azért, mert csak így lehet feldolgozni a történéseket és továbblépni, másrészt pedig azért is, mert a hibáinkból tanulni kell, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy kielemezzük azokat.

Ugyanez igaz – csak fordítva – a jövővel kapcsolatban is. Persze jó dolog az, ha valaki nem csak vaktában él bele a világba, és vannak tervei, amikért tesz is. Ám itt is a mértékletesség a kulcs. Akár a régi sérelmekkel foglalkozunk ugyanis túl sokat, akár az előttünk álló feladataink vonják el az összes figyelmünket, a végeredmény mindkét esetben ugyanaz. Mégpedig az, hogy nem foglalkozunk a jelennel, nem éljük meg a pillanatot. Ezzel pedig nem csak a saját életünket tesszük sokkal nehezebbé, de a körülöttünk élők mindennapjait is megkeserítjük. Hisz soha nem vagyunk jelen igazán, és valójában nem is törődünk azzal, ami körülöttünk történik. Pedig az élet a mostban zajlik, nem a múltban és nem egy elképzelt jövőben. Ezért aztán elengedhetetlen, hogy tudatosan odafigyeljünk arra, hogy ezt a hibát elkerüljük és foglalkozzunk mindig a mával, hisz az a legfontosabb.