Ezekből a jelekből tudhatod, hogy életközepi válságban szenvedsz

A mai társadalmunk és az életvitelünk egyik legnagyobb hátránya, hogy folyamatosan nyomás alatt éljük a mindennapjainkat, és észre sem vesszük, hogy ez mennyire fárasztó mind fizikailag, mind mentálisan.

Amikor erre rádöbbenünk, akkor rendszerint már késő, és csak nagy változtatások, illetve külső segítség igénybevételével tudunk kikecmeregni a nehéz helyzetből. Ha valamely életszakaszhoz köthető problémára gondolunk, akkor sokunknak még mindig a kapuzárási pánik az első, ami beugrik, hisz a múlt század végéig ez volt a leggyakoribb mind közül. Ez az a jelenség, ami leginkább csak a férfiakat érinti, és az ötvenes éveik tájékán jelentkezik, legfőbb ismérve pedig az, hogy az érintettek foggal-körömmel – és nem egyszer buta döntésekkel – próbálnak meg az elmúló fiatalságukba kapaszkodni. Persze az elmúlás gondolata és a sűrűsödő ősz hajszálak száma nehéz teher, ám rohamosan terjed egy ennél sokkal félelmetesebb jelenség, az életközepi válság.

Ez ugyanis nemtől függetlenül bárkit érinthet, és jóval nagyobb lelki megterhelést jelent, mint a fent említett kapuzárási pánik. Az életközepi válság ugyanis rendszerint akkor csap le a gyanútlan emberre, amikor látszólag minden rendben van. Kialakult egy egzisztencia, túl vagyunk a házasságon, már a gyerekek is cseperednek, valójában nincs is miért igazán idegeskedni. Ekkor pedig szöget üt a gondolat: akkor ennyi volt az élet? Elértem, amit el lehetett? Nincs több magasztos cél? Tényleg úgy élem az életem, ahogy azt szerettem volna, jó úton járok? Ha pedig nem, akkor már késő változtatni? Ezek a gondolatok pedig egyre sűrűbben és erőteljesebben jelentkeznek, míg végül megpróbálunk tenni ellenük. Ki így, ki úgy, de sok esetben nem a megfelelő megoldást választva, hisz a félelem és a kétségbeesés szüli a válaszlépést. Sokan újra fiatalosan kezdenek el élni, bulizni járnak, hárítják a felelősséget. Mások inkább az egészségükre koncentrálnak – vagy épp ellenkezőleg, inkább kipróbálnak olyan dolgokat, amelyek fiatalon kimaradtak -. Megint mások óriási változtatásokat eszközölnek hirtelen, látszólag nyomós ok nélkül – például elhagyják a családjukat -. Ám ezeknek a döntéseknek általában megbánás a vége. Éppen ezért, ha úgy érezzük, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, akkor mielőtt valamilyen drasztikus lépésre szánnánk el magunkat, keressünk fel egy szakembert, aki megfelelő tanácsokkal lát el minket. Mert egy-egy rossz lépést nagyon nehéz visszacsinálni, ezért inkább próbáljunk türelmesek maradni és hallgatni a terapeuták intelmeire.