Ebben különbözik az egyke gyerek azoktól, akiknek van testvére

A gyermekvállalással és a családdal kapcsolatban az egyik legmegosztóbb kérdés talán az, hogy az egykéknek van jobb dolguk, vagy esetleg azoknak, akik testvérekkel az oldalukon nőnek fel. Noha ugyanis első blikkre ez egy egészen egyszerű kérdés, bizony az igazság, mint oly sok esetben, most is valahol félúton van.

Vitathatatlan ugyanis, hogy az egykelétnek is számtalan előnye van. Ha nincs több gyerek a családban, akkor minden figyelem, szeretet és törődés egyetlen irányba összpontosul, ami hatalmas előny az első években. Ilyenkor alakul ki ugyanis a kisgyermek személyisége és lelki világa, és ebben az időszakban kiemelten fontos, hogy mekkora támogatást kap a közvetlen környezetétől. Nyilván kis tini és kamaszkorban ez a figyelem akár teherré is válhat, ám ez csak egy átmeneti időszak, melyet követően a felnőttkorban ismételten előnyként éljük meg, hogy mindenkire számíthatunk. A dolog érzelmi oldala mellett érdemes szót ejteni az anyagiakról is. Noha azt felelőtlenség lenne kijelenteni, hogy két gyereket kétszer, hármat pedig háromszor annyiba kerül felnevelni, mint egyet, de hosszú távon majdnem ez az igazság.

A mai világban pedig egyáltalán nem mindegy, hogy a felnőttkor küszöbén mekkora segítséget kap valaki az elinduláshoz, és ha a rendelkezésre álló összeg nem osztódik kettő, vagy háromfelé, az nagyban megkönnyítheti a fiatal életét. Ám ugyanígy vannak előnyei annak is, ha valaki testvérekkel nő fel. Noha lehet, hogy a szülők, illetve a nagyszülők figyelme és pénze többfelé darabolódik, ám a testvéri kötelék egy olyan, egész életen át tartó támasz, amihez hasonló sem létezik. Arról nem is beszélve, hogy a gyerek így már egész fiatalon megtanulja, hogy milyen, amikor osztozkodni kell, illetve azt is, hogy nem körülötte forog a világ, és folyamatosan tekintettel kell lennie másokra is, legyen szó szinte bármiről. A két élethelyzet olyannyira különbözik, hogy kutatások kimutatták, hogy a szociális készségek erőteljesen különböznek azoknál, akik egyedüli gyerekek. Ők ugyanis általában kreatívabbak – lévén sokkal többször kellett egyedül feltalálniuk magukat -, ám sokkal gyakrabban introvertáltak, hisz hozzászoktak ahhoz, hogy sokszor vannak egyedül. Mindennek megvan tehát a maga előnye és hátránya, így lehetetlen kijelenteni, hogy melyik élethelyzet a jobb, főképp hosszú távon.